A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Fázold Ádám (ÉVIZIG): Környezetvédelem alakulása Borsod megyében, különös tekintettel a vízminőségvédelemre

KÖRNYEZETVÉDELEM ALAKULÁSA BORSOD MEGYÉBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A VÍZMINŐSÉGVÉDELEMRE Dr. Fázold Ádám nyugdíjas, ÉVIZIG Vízminőségvédelmi Osztály A környezetvédelem tulajdonképpen már az ókorban megkezdődött, de az a hygiéne körébe tartozott annak idején, illetve ezek intézkedéseiben és fogalomkörében ismerhetjük fel. Ilyenek voltak az ókori nagy népek vízellátással, szennyvízelvezetéssel, szemét- és hulladék eltávolításával kapcsolatos berendezései és intézkedései. A középkorban elsősorban a városokban törekedtek a közművek létesítésével javítani a hygiénés viszonyokat, míg a vallási törvényekben előírt kötelezettségek (tisztálkodás, stb.) az egyéni hygiéne alapján adott védelmet a környezet részéről fenyegető közegészségügyi ártalmak (járványok megelőzése) elhárítására. Az újkor természettudományos felfedezései vezettek annak felismerésére, hogy a környezetnek hatása van az emberi szervezetre, a betegségekre. Ezek összefüggéseinek vizsgálata, a megelőzés módszereinek kidolgozása a hygiéne feladatává vált. A haladó orvosok rájöttek, hogy a környezetnek az emberekre való káros hatása a megelőzéssel csökkenthető, melynek folyamata vezetett a környezet vizsgálatához. Kialakultak a vizsgálati módszerek, az ezzel foglalkozó tudományok és intézetek, mely a hygiénés munka körében bontakozott ki. Az ember és környezetének vizsgálata előtérbe került, fokozatosan bővült és mind szélesebb területre terjedt ki. [1] Hazánkban az 1920-as évek végén alakult meg az Országos Közegészségügyi Intézet, ahol elkezdődtek a kutak, gyógyvizek vizsgálatai. 1951-ben megszervezésre került az állami közegészségügyi felügyelet, mely legjelentősebb feladata lett a közegészségügyi normák és szabványok kialakítása, a létesítmények terveinek elbírálása, jóváhagyása, munka- és életkörülmények szempontjából. 1954-ben megalakultak a közegészségügyi-járványügyi állomások (KÖJÁL) és kiépültek a KÖJÁL laboratóriumok. A laboratóriumokban kezdődtek el az emberi környezettel kapcsolatos legfontosabb vizsgálatok, így a levegő- és vízvizsgálatok. KÖJÁL-nál végzett vizsgálatok 1959-ben a Magyar Hygienikusok Társasága Konferenciáján már a KÖJÁL laboratóriumokban három-négy éve végzett levegő- és vízvizsgálatok eredményeiről számoltunk be. Levegő vizsgálatok Borsod megyében a kohászati üzemek levegőszennyezései voltak a legjelentősebbek, így Miskolcon, majd Ózdon vizsgáltuk az üzemekből kibocsájtott szennyezőanyagok mennyiségét és ezek a városra kiterjedő szennyező hatásait. A vizsgálatok kiterjedtek az ülepedő és szállópor, valamint a kéndioxid mennyiségének mérésére, továbbá az ülepedő por szulfát, vas, kátrány és ammónia tartalmának meghatározásaira. A kohászati üzem súlyos szennyező hatását bizonyította, hogy Miskolcon az 1956-1960 évi vizsgálataink alapján az LKM (Lenin Kohászati Művek) üzemei naponta 95 tonna szilárd szennyezést juttattak a levegőbe és a többi Miskolcon lévő üzemekkel együtt Miskolc város 1