A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Felkai István (KÖTIKÖVIZIG) - Felkai István Ottó (NYME): A töltesállékonyságot veszélyeztető élőhelyek a vizgazdálkodásban

Kotorékot készít, így a fizikai talajféleségek, illetve a hidrológiai viszonyok erősen

kihatnak előfordulási helyeire. Könnyen felismerhető lakhelye. Egy kotorékban egy család

lakik. Járatrendszerei meglehetősen kiterjedtek, gyakran több, 6-8 kijárattal és több belső

kamrával és jellemzően déli kitettségűek. Akár 5 méter mélyre is lehatolhatnak Az 1974-es évig vadászható volt, majd védett állat lett, ám 2001 óta ismét visszakerült a vadászható

állatfajok listájára. A következőkben konkrét, megtörtént esetekkel mutatjuk be a borz nemkívánatos tevékenységeit a különböző vízgazdálkodási létesítmények esetében. III.1.1. Borzjárat-feltárás – Tiszaug 1995. október 5-én a 10/05-ös szakasz gátőre, területbejárás során, a tiszaugi közúti

Tisza hídtól nem messze egy növényzettel be nem fedett földkupacot vett észre az

árvízvédelmi töltés lábánál a vízoldalon. Alaposabban szemügyre véve kiderült, hogy egy kotorékról van szó. A járat mérete alapján feltételezte, hogy rókacsalád lakhatja.

Tapasztalatait jelentette elöljáróinak, akik megtekintették a járatot, és mivel védelmi

biztonságot veszélyeztető tényezőnek állapították meg, töltésmegbontási engedélyt kértek az

adott szakaszra. Értesítették az illetékes szerveket is, nemzeti park, valamint a helyi

vadásztársaság hivatásos vadászát is, aki megállapította, hogy nem rókáról, hanem borzról

van szó. Ekkor még nem volt vadászható a borz ezért különös körültekintéssel kellett

kivitelezni a feltárást. A járatokban a feltáráskor egy borz tartózkodott. Összességében egy

16x12, azaz 192 m

2-es területen, közel egy szintben helyezkedett el a járatrendszer, maximum

40 cm-es magassági eltéréssel, egy szürkés-sárgás löszös homokréteg alatt. (1. ábra) 1. ábra. A járatfeltárás helyszíne