A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Puskás Lajos (Dalerd Zrt.): A Fekete-Körös erdeinek vízpótlása és 15 éves ökológiai eredményei
1 A FEKETEKÖRÖS ERDEINEK VÍZPÓTLÁSA ÉS 15 ÉVES ÖKOLÓGIAI EREDMÉNYEI Puskás Lajos Dalerd Zrt. 1. Tájtörténeti visszatekintés A Kárpátokkal övezett medence jellegű táj alapvetően a vizeknek köszönheti mai arculatát. A dél-kelet Alföld az Ős-Duna, a Tisza, a Körösök és a Maros munkájának eredményeképpen alakult ki. A medencejelleg miatt a peremterületekre érkező vízfolyások nagy energiával rendelkeztek, és ennek megfelelően jelentős mennyiségű hordalékot szállítottak. A sík vidékre érkező folyók energiájukat vesztve lerakták hordalékukat, azt kerülgetve töltögették a medencét. Részben a hordalékkúpoknak, részben pedig az Alföld több helyén is létrejött tektonikai süllyedésnek és kiemelkedéseknek köszönhetően a pleisztocéntól kezdve közel hasonló vízrendszer alakult ki. A két legjelentősebb változás a Maros jelenlegi völgyének lesüllyedése és az úgynevezett békési süllyedék kialakulása. Az előbbinek köszönhető, hogy a Maros elhagyta nagy kiterjedésű hordalékkúpját. Az utóbbira érkezve a Körösök és a Berettyó gyakorlatilag medrüket vesztve szétterültek – létrehozva ezzel a Kis- és a Nagy-Sárrétet –, majd változó helyen egyesülve, Hármas-Körösként futnak a Tiszába. A Tisza jelenlegi 966 km-nyi hosszából 600 km-t (62%) tesz meg a mai Magyarországon, Ugyanakkor 157200 km 2 kiterjedésű vízgyűjtőjéből mindössze 30% esik a határon belül. A Körösök és a Berettyó együttes vízgyűjtője 27537 km2, melyből 48% tartozik Magyarországhoz. Ugyanez az adat pár a Tisza legnagyobb mellékfolyója, a Maros esetében 30332 km 2 – 6%. A Maros teljes hossza 754 km, de ebből csak 49 km esik a határon belülre. A folyók vízjárására az ingadozó jelző illik legjobban. Az ingadozás mértéke azonban igen eltérő. A legkisebb és legnagyobb vízhozam közötti arányszám a Duna esetében mindössze 10-szeres (1000-10000 m3/sec). A szeszélyes Tisza 80-szoros (40-3300 m3/sec) vízhozameltérése is eltörpül azonban a Körös-vidékhez tartozó Berettyó 280-szoros (0,95-266 m3/sec) vagy a Sebes-Körös 944-szeres (0,62-589 m3/sec) vízhozam-ingadozásához képest A FehérKörös 0-620 m3/sec közötti eltérését meglepő módon a Fekete-Körös még túl is szárnyalja, mert esetenként ellenirányú áramlásra is akad példa: -25,6-774 m3/sec. Ez utóbbi kettőnél az arányszámok képzésének már nincs is értelme. A táj folyóinak maximális és minimális vízállásai közti differencia ugyancsak elgondolkodtató. Ebben azonban már jelentős antropogén hatások is érvényesülnek, hiszen a folyók szabályozása mindenütt jelentősen megnövelte a levonuló árhullámok magasságát. A vízálláseltérések rekordját a Tisza állította be Csongrádnál 13 m-rel. Ehhez képest a Duna Budapestnél alig haladta meg a 10 m-t. E két nagy folyó után elgondolkodtató, hogy a Fehér- és a Fekete-Körös egyaránt 10 m körüli csúcsot tart, de a Kettős- és a Hármas-Körös 11 m-rel illetve 12 m-rel még ezeket is túlszárnyalja. A vidék szélsőséges vízjárású folyóinak adatait látva szót kell ejteni a kiváltó csapadék és domborzati viszonyokról. A Körös-vidék vízgyűjtőjének 45%-a hegyvidéknek számít, melynek csapadékviszonyait a 600-1400 mm-es sáv jellemzi. Itt azonban meg kell azt is említeni, hogy az Erdélyi-Szigethegység 1600-1800 m-es tengerszint feletti csúcsokkal is rendelkezik. Biharfüreden a jellemző hótakaró vastagság 2 m, nem mellesleg ez a terület Románia legcsapadékosabb területe. Ennek ellenére jelentős szélsőségek tapasztalhatók még