A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Mándity Milán (ADUKÖVIZIG): Az Érsekcsanádi és a Karapancsai szivattyútelepek bemutatása
3 szivattyútelep azonnali helyreállítása, és a generális javítással a társulat Lenarduzzi János vállalkozót bízta meg. Az alapok alá tíz helyen portland cementből készült habarcsot préseltek 1,5 bár nyomással. A befolyócsatorna medrének fenekét 15 m hosszan 25 cm vastagságú betonnal vonták be, és ugyancsak kibetonozásra került a befolyócsatorna gereb előtti rézsűje. A munkálatok után 1915-ben a Schlick gyár elvégezte a megrongálódott gépek javítását. A társulat 1925-ben a keleti oldalon lévő gépegységet is felújította, mivel a szivattyú csapágyai a korábbi süllyedésből adódóan szorultak. A Földművelésügyi Minisztérium az 1930-as évek elején, a gyakori üregesedések miatt a szivattyútelep felülvizsgálatát rendelte el. A vizsgálat kimutatta, hogy a szivattyútelep épületének süllyedése következtében a régi repedések kiújultak, a zsilipcsövek deformálódtak, és a szívócsatorna betonalapja morzsalékossá vált. Mattyasovszky László által szabadalmaztatott vizsgálati módszer alapján 1934-ben megállapították az aláüregesedések irányát, és a további kimosódások megakadályozása céljából az előcsatorna egy részét, a zsilipet, a gépházat, a kazánházat és a kéményt betonfüggönnyel vették körül. Ezt két soron, egymástól 1m távolságra lévő 360 db lyuk sorozatának segítségével készítették. A két lyuksor közötti távolság szintén 1 m volt, a cementhabarcsot a betonalap fenékszintje alá átlagosan 3 m mélyen préselték. A szívó és nyomócsatornából eltávolították a régi mállott, tört betonrészeket egészen a régi vasalásig, majd az új vashálót a régihez rögzítve lebetonozták. A felújítás keretében a szívócsatorna eddig szabadon kiálló végét 40 cm-es vastagságban körbebetonozták. A mélyreható javítási munkáknak köszönhetően 1937-ig az épületen semmiféle repedést nem észleltek, ami az altalaj mozgására engedett volna következtetni. A csapadékos időjárás hatására 1937 márciusában és áprilisban a szivattyútelep kéményén és a kazánház falán repedések keletkeztek, melyek egyértelműen azt jelezték, hogy még maradtak betömetlen üregek. Szükségesnek mutatkozott az 1934-es években véghezvitt megerősítések kiegészítése, ezért újabb lyuksorokon keresztül préselték a habarcsot az alapfal alá (2). Az alkalmazott technológia eredményességét bizonyítja, hogy a szivattyútelep épületén és gépi berendezésein az 1937-es évektől napjainkig üregesedésre utaló jelek nem mutatkoztak. Az építési és megerősítési munkákkal párhuzamosan újra és újra felmerült a szivattyútelep teljesítmény növelésének a gondolata, többek között azért, mert az újratervezett belvízelvezető csatornarendszer kiépült, és a felújított csatornákon rövidebb idő alatt több víz folyt le. Az 1930-as évek második fele különösen csapadékos és belvizes időszak volt. A szivattyútelep teljesítménye nem volt elegendő arra, hogy a felesleges vizet a Dunába átemelje jelentős belvízszint emelkedés nélkül. A társulat a teljesítmény növelés céljából szakértő véleményért fordult a Schlick gépgyár jogutódjához, a GANZ gyárhoz, ahol megállapították, hogy a szivattyútelep teljesítménye gazdaságosan tovább nem növelhető, ugyanakkor felhívták a társulat figyelmét arra, hogy célszerű lenne egy új, modern szivattyútelep építése a Dusnoki-vajastoroki zsilipnél (3). Az Érsekcsanádi szivattyútelep történetében fontos megemlíteni az árvizek pusztítását. A telepet 1941. február 16-án dunai jeges ár öntötte el, ezért 75 napon át a helyreállítási munkák miatt üzemképtelen volt. Fajsz térségében 1945. február 12-én a jeges ár áttörte a Duna védgátját, és az árvíz újra elöntötte a szivattyútelepet. Szintén hasonló természeti jelenség pusztított 1956. március 13-án, melynek következtében a szivattyúteleptől északra és délre is több töltésátszakadás történt. A visszamaradt üzemnaplóban 1956 március 11-én a következő olvasható: „ A Duna-völgyi védgát elszakadt”, majd március 13-án a gépész így folytatta: „A Duna védgát elszakadt a Vajas torok alatt több helyen is és Baja fölött” (érdemes megemlíteni, hogy napló precízen, a betűk irigylésre méltó formálásával volt vezetve, azonban az idézett időszakban a bejegyzések javításokkal és elmosódott tintafoltokkal voltak tarkítva). Az árvíz a területen hatalmas pusztítást végzett, de nagyságához mérten viszonylag rövid idő múlva, már április elején elkezdődhetett a szivattyúzás. Ez nagyrészt annak volt
