A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

8. szekció: A balneotechnika időszerű kérdései - Dr. Dobos Irma (nyugdíjas): A balfi ásványvíz megismerése és hasznosítása

5 ásványvizének kémiai elemzéséből, a kitermelhető vízmennyiségből és az egyéb

paraméterekből már a korábbi kutatások bizonyították, hogy a különböző víztartók

összeköttetésbe kerülhetnek egymással, de le is zárhatják az egyes víztípusok területi elhelyezkedését. Nem véletlen, hogy a számos felszín alatti ásványvíztípus mellett a Fertő tó is

ásványvíz. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a felszín alatti víz áramlási iránya általában

Ny-K-i, illetve délről észak felé irányul. A balfi ásványvíz a tortonai törmelékes üledékben tárolódik, mind a só-, mind a gáztartalom

eredete a miocén képződmények ásványos összetételében keresendő, bár a helyi geokémiai

folyamatok teljesen még nem tisztázottak. A rétegvíz nyomás alatti, de ahol hiányzik a

vízzáró fedő, ott a nyomás jelentősen csökken. Ez a jelenség nagyobb méretekben a Pannonmedence egyéb területein is igazolt (Duna-Tisza-köze, Nyírség ). A források hozamára kevés pontos és folyamatos vízmérési adat áll rendelkezésre. A

fürdőtelepi források (István, Mária, Wolfgang, Péter, Fekete, János) összhozama az 1960-as évek eleji mérések szerint 50-100 l/min. Feltehetően a repedezett falú forrásmedencék

nagyobb mennyiségű víz elszökését segítették elő, így a források hozamát 150-200 l/min-ra is lehetett becsülni. Kutatás és feltárás Az 1969-ben megindított ásványvízkutatás elsősorban a gyógyfürdő területére korlátozódott,

majd az 1970-es években a palackozóra is kiterjedt. A hidrogeológiai kutatást elsősorban a

tervezett új, korszerű fürdő és palackozó biztonságos vízellátása indokolta. A változó

vízmennyiség és kémiai összetétel mellett mindkét vízfelhasználó helyen több alkalommal súlyos kifogás merült fel a víz szennyezettsége miatt is. A kutatásban és a feltárásban a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda (FTI), később vállalat: (FTV)

és a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) vett részt. A kedvező kutatási eredmények alapján a

gyógyfürdő részére 1973-1974 között 3 kutat képezett ki a VIKUV Győrszemerei

Üzemvezetősége. Az 1. sz. a Fekete, a 2. sz. a Silvanus- és a 3. sz. kút a Farkasd-forrás nevet

kapta.. A „források” közül a legkisebb mélységű a Farkasd-forrás (12,0 m), a legnagyobb a

Fekete-forrás (35,0 m). A felszín alatt 4-5 m-ig negyedidőszaki, majd 15-20 m-ig bizonytalan korú (pliocén vagy miocén) üledéket, végül miocén lajtamészkő, homokkő, márga sorozatot

harántoltak a fúrások. Mindhárom kút különböző mélységben (6,0-9,5; 17-28 és 20-30 m között) tárt fel vízadó szintet, s ezeket 200 mm Ø-jű PVC szűrővel nyitották meg. A

tengerszint feletti magasságtól és a fedőréteg kőzettani kifejlődésétől függően a felszín alatt

vagy a felszín felett maradt a nyugalmi szint. A próbaüzemeltetés során a kutakból összesen

900 l/min mennyiségű ásványvizet lehetett kitermelni, de ennek a fürdő csak egy kis hányadát

(280 l/min) vette igénybe (3. ábra).