A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
8. szekció: A balneotechnika időszerű kérdései - Dr. Dobos Irma (nyugdíjas): A balfi ásványvíz megismerése és hasznosítása
3 „földes-lúgos, kénes forrás; gyógyintézet” (Sugár 1859). Később már a fürdő 32 vendégszobája 14 fürdőszobával rendelkezett (Chyzer 1885). Két év múlva az elhanyagolt fürdő. és ivókúrázó helyet Boleman István a korábbiakhoz viszonyítva nem teljesen azonos kiképzésűnek és felszerelésűnek írta le, ahol mindössze 14 fürdőkabint és 20 kádat lehetett találni (1887). Indokoltnak látta éppen ezért, hogy a tulajdonos, Sopron város a gyógyintézet fejlesztésével foglalkozzon. 1. kép. A gyógyfürdő barokk szállodája Az 1722-ből származó fürdőépületeket 1898-ban dr. Wosinsky István orvos vásárolta meg és még ebben az évben korszerűsítette (1. kép). A XX. század elején a fürdőház egy részét zárt és fűtött folyosókkal téli használatra is berendezte a tulajdonos. A 100 ágyas munkásszanatórium és gyógyító nevelőintézet az „epileptikusok” részére is ki volt alakítva (Erdős 1911). A második világháborúban a fürdőt bombatámadás érte, az épületek jó része használhatatlan lett (Schulhof 1957), majd az államosítás után lassan megindult az újjáépítés. 1948-ban és 1955-ben is 5 forrás hőmérsékletét és vízhozamát a műegyetemi hallgatók mérték és az Országos Közegészségügyi Intézet vegyelemzései mindegyiket ásványvíznek minősítette. 1949-től az Országos Balneológiai Kutató Intézet munkatársai már 6 forrás, így az István-, a Mária-, a Wolfgang-, a Péter-, a János- és a Fekete-forrás paramétereit vizsgálták. 1975-ig a Fekete, a Mária- és az István-forrás a bányász szállóból átalakított, 20 káddal rendelkező fürdőt látta el gyógyvízzel. A Magyar Hidrológiai Társaság 1959-ben rendezett ankétján Sopron és környékének hidrológiája és a fürdő fejlesztése szerepelt a napirenden. Ennek hatására az új fürdőépületet (2.kép) azután 1975-ben át is adták rendeltetésének, ahol ivókutat is kialakítottak (3. kép).
