A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

7. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Szabó László - Bartus János - Csohány Péter (ÉKÖVIZIG): Ivóvízminőség-javító Program helyezete az ÉKÖVÍZIG működési területén, arzénmentesítési eljárások a gyakorlatban

8 Arzénmentes ivóvíz előállításának megoldási lehetőségei a gyakorlatban Ivóvízminőség-javítás kistérségi, vagy regionális rendszerre történő csatlakozással Az előzetes szakmai konzultációk, valamint a korábbi ivóvízminőség-javító projektek

tervezése során minden szakmai érintett (KVvM, KTVF-ek, KÖVÍZIG-ek, tervezők és

üzemeltetők egyaránt) egyetértett abban, hogy a szükséges ivóvízminőség javítást

lehetőségekhez mérten vízátvétellel, a meglévő regionális ivóvízellátó rendszerekre történő

felfűzéssel célszerű megvalósítani. Ennek több oka is van:  a regionális ivóvízellátó rendszerek szolgáltató kapacitása az elmúlt időszakok

víztakarékos szemléletének, a vízdíjak növekedésének és az ipar nagyarányú

csökkenésének következtében rendkívüli mértékben lecsökkent, jelentős szabad kapacitás áll rendelkezésre mind vízbázis oldalról, mind vezetékrendszeri oldalról;  az EU és a WHO előírásainak, ajánlásait is figyelembe véve preferálják a jó minőségű

víz átvételét, vagy kitermelését (új vízbázis létesítéssel), mivel a vízkezelési technológiákon átvezetett víz tisztítása során több újabb probléma megoldásával kell

számolni már a tervezés során. Ezek erednek abból a tényből, hogy a vízbázisban lévő

nyersvíz nemcsak arzént, hanem a geológiai, hidrológiai viszonyoktól és a vízbázis

kialakítások műszaki jellegétől (melyik vízadó rétegre települtek, stb.) függően más,

sokszor komplex formában jelenlévő szennyezőket is tartalmaznak (agresszív CO

2

, metán, ammónium, vas, mangán, bór, nitrit, nitrát, stb.). A kezelés és fertőtlenítés során esetenként jelentősebb mennyiségben is keletkeznek köztes vegyületek (pl. trihalometánok), amelyek eltávolításáról a hálózatba bocsátás

előtt mindenkor gondoskodni kell;  gazdasági oldalról tekintve a regionális rendszerre történő csatlakozás néhány esettől

(nagy távolság, illetve jelentős szintkülönbségek) eltekintve mind beruházási, mind

későbbi üzemeltetési költségeit tekintve gazdaságosabb. Az előzőekre való tekintettel tehát megállapítható, hogy a szakma lehetőség szerint a

kistérségi, illetve regionális rendszerek bővítését és az ivóvízminőség-javításra kötelezett

települések felfűzését tekinti elsődleges megoldásnak. Ennek figyelembevételével tehát a vízminőségjavítás egyik lehetséges és kiemelt változata, hogy a szennyező kémiai paramétereket is tartalmazó vízbeszerző létesítményeket

(vízműveket) kiváltják olyan vízbázisokra telepített vízművekkel, amelyek nem igénylik a

komplex vízkezelési technológiák alkalmazását, és a víztermelő kapacitásuknál fogva

alkalmasak arra, hogy kistérségi vagy térségi regionális vízellátó rendszereket tudjanak kiszolgálni. Abban az esetben is célszerű a regionális vízellátó rendszerre történő csatlakozást

megvizsgálni és szükség esetén preferálni, amennyiben azon már kiépített, megfelelő és

biztonságos vízkezelő technológia üzemel és a szükséges új kapacitásigényt fejlesztés nélkül,

vagy minimális ráfordítással biztosítani tudja. Ilyen megoldással egy-egy települést, vagy településcsoportot ellátó vízműveknél nem kell

víztisztítási technológiákat kiépíteni és a meglévő, kisebb kapacitású, kifogásolt minőségű

vizet termelő vízműveket nem szükséges üzemeltetni. Kistérségi regionális rendszerek

kialakításával ezeknek a vízműveknek tartalékvízmű szerepe marad haváriás helyzet

kialakulása esetén, így a továbbiakban állagmegóvásukról természe-tesen gondoskodni kell.