A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

6. szekció: Területi vízgazdálkodás - Felkai István (KÖTIKÖVIZIG) - Felkai István Ottó (NYME): A töltesállékonyságot veszélyeztető élőhelyek a vizgazdálkodásban

kívánja meg híd építését. Minden vadgazdálkodó jól tudja, hogy a róka előszeretettel választja

búvóhelynek, lakhelynek, ideiglenes tartózkodási helyének az ilyen átereszeket. Amennyiben a szaporodási időszakban telepszik meg egy állat egy ilyen átereszben minden bizonnyal

létrehoz valamilyen vackot, amiben világra hozza utódait. Az ehhez felhasznált anyagok

többnyire el is tömik a lefektetett csövet. Mivel a legtöbb ebben a témában érintett állat

tavasszal szaporodik ez gondot jelent, hisz a tavaszi hóolvadáskor, a belvizek idején a

csatornák is fokozott terhelésnek vannak kitéve. Tapasztalatok alapján elmondható, hogy azokat a csatornákat, amelyekben nyáron is

víz van, előszeretettel látogatja a vízivad is. Főként öntözőcsatornákra, lineárrendszerek

ellátócsatornáira kell itt gondolni. Mivel ezek esetében a víznek akadálytalanul kell folyni,

rendszeres karbantartást végeznek rajtuk. Ezáltal nyílt vízfelület alakul ki, amit előnyben

részesít a vízivad, elsősorban a récefajok. Jelen esetben viszont inkább csak nappali

tartózkodási illetve táplálkozó helyekről van szó, hisz a viszonylag kis takarás és kiterjedés

miatt a szaporodáshoz szükséges feltételek nincsenek meg. A gátak építésekor sok esetben közvetlenül a tervezett töltés mellől nyerték ki a

szükséges földmennyiséget. Ezzel akaratlanul is új élőhelyeket hoztak létre. Folyóink gátjait

járva, számos helyen találkozhatunk a hullámtéri oldalon kubikgödrök hosszú-hosszú sorával (1. kép). Ezek az első árvíz alkalmával megteltek vízzel, a vízzel egyidőben pedig megjelent

az élővilág is. A vízzel kiúszó halak egy része a levonuló árhullámmal nem tud visszajutni a

folyómederbe, így azok a gödrökben rekednek. Ennek hatására megjelentek a vízimadarak és

más élőlények is. Ezeket a kubikgödröket csatornákkal kötötték össze, majd a folyóhoz is

hozzákapcsolták. A beépített tiltók, műtárgyak segítségével szabályozhatták azok vízállását,

és egyúttal friss vízzel tölthették fel. Valójában egy, a folyótól viszonylag független, ám

mégis vele szoros kapcsolatban lévő állóvizes élőhelyet hoztak létre. Ezek az élőhelyek

napjainkban is megtalálhatóak természetes valójukban. Mára teljesen beleolvadtak a tájképbe.

Dús vegetáció és gazdag élővilág jellemzi őket. A hajdanán ültetett nyárfácskák mára

hatalmas óriásokká nőttek. Nem ritka, hogy ilyen helyeken fészkel számos védett és

fokozottan védett madárfajunk. Egyre több helyen figyelhető meg a rétisas fészkelése és más

ragadozó madaraink is szívesen választják ezeket a fákat fészkelő helyül. 1. kép. Egy hullámtéri kubik jellemző képe