A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Dr. Rákosi Judit - Mozsgai Katalin (ÖKO Rt.): A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv megvalósításának gazdasági feltételrendszere
4 jövedelemhez képest is igen kicsi terhelést jelentenek (0,1%). A másik szélső eset idegenforgalmi körzetekben fordul elő, amikor igen magas az egy háztartásra jutó vízfogyasztás jelentős víz- és szennyvízdíjak mellett is. Az elmaradott térségekben a vízre fordított kiadások meghaladják a jövedelmek 5%-át, a legszegényebb 10%-ban pedig a 10%-ot, de még a leggazdagabb térségekben (pl. Budapest) is lényegesen meghaladják a 2,5%-ot (2,9%). A jövőbeni fizetőképesség alakulása Hosszútávon a víz- és csatornadíjak alakulását két tényező határozza meg. Az egyik, hogy a jelenleg működő rendszerek szükséges pótlásait milyen ütemben lehet az árakban elismerni, az árbevételből finanszírozni. Önmagában ez a tényező a díjakat egyes szolgáltatóknál akár 50-100%-kal is emelheti. A másik tényező a jövőbeni fejlesztések miatti díjnövekedés. A díjak várható növekedése rendkívül különböző lesz az országban. Ezek a hatások eltérő ütemben is realizálódnak. A víziközmű szolgáltatások vonatkozásában először az ún. alapintézkedések (ivóvízminőségjavító program, szennyvízprogram, vízbázisvédelem) díjnövelő hatásai érvényesülnek, majd a kiegészítő intézkedéseké. Amennyiben 2015-ig megvalósulnak az alapintézkedések, de a pótlási hiányok nem kerülnek pótlásra, akkor az országosan átlagos megfizethetőségi arány 4,1%-ra nőhet, a hátrányos kistérségekben pedig meghaladja a 6,7%-ot. Ha ehhez még a teljes pénzügyi költségmegtérülés követelménye is teljesülne, azaz az elmaradt, szükséges pótlásokat is fedező díjak alakulnának ki, akkor az átlagos díjak 2015-ben már a jövedelmek 4,7%-át, a hátrányos helyzetű kistérségekben pedig 7,7%-át, a legszegényebb 10%-nál pedig 10-12%-át tennék ki. Amennyiben a fentieken túlmenően a kiegészítő intézkedések is 2015-ig megvalósulnának, akkor ezek a mutatók még tovább romlanának, intézkedési típustól és területtől függő mértékben. Azokban a hátrányos helyzetű térségekben, ahol szükség van pl. denitrifikációra is, komoly pótlásokat kell megvalósítani, ott a megfizethetőségi mutató elérheti akár a 11%-ot is. A díjnövekedés mérsékelhető a rákötési arány növelésével, ésszerű amortizációs politika megvalósításával, a kihasználatlan kapacitások csökkentésével. Mindebből az következik, hogy 2015-ig nem lehet olyan díjszintet kialakítani, ami az alapintézkedések miatti költségnövekedésen túlmenően teljes mértékben fedezi az elmaradt pótlási igényeket is. A megfizethetőségi korlátok miatt a kiegészítő intézkedések későbbi – 2015 utáni – ütemezése javasolt általában, kivéve, ha az vízvédelmi szempontból és megfizethetőségi szempontból reálisan megvalósítható. A rekonstrukciós elmaradások felszámolására több irányú intézkedés szükséges. A víziközmű vagyon felértékelése, a pótlási szükségletek ésszerű ütemben történő érvényesítése a díjakban, valamint az elmaradt rekonstrukciók állami (EU) támogatási lehetőségének megteremtése.
