A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Puskás Lajos (Dalerd Zrt.): A Fekete-Körös erdeinek vízpótlása és 15 éves ökológiai eredményei
11 Nemcsak a könnyen mozgó közösségelemek bukkantak fel, hanem a meglévő életközösségek is elindultak az átalakulás útján. A ruderális társulások a partélre húzódtak vissza. A változatos topográfiájú mélyebb területeken a vízborítás mértékétől függően különböző, mozaikos elhelyezkedésű társulások jöttek létre. 4. ábra: Közönséges lizinka 5.ábra: Virágkáka A mélyebb területeken lebegő-hínár társulások (Lemno-Utricularietum) alakultak ki. A különböző békalencséken (Lemna sp.) kívül fellelhető a rucaöröm (Salvinia natans L.), az úszó békaszőlő (Potamogeton natans L.) és a nagy tüskés hínár (Najas marina L.) is. A sekélyebb vizű, gyakrabban kiszáradó területeken fajokban gazdag nádas társulás (ScirpoPhragmitetum) települt meg. A közismertebb fajokon, mint a nád (Phragmites communis Trin.), a keskeny levelű gyékény (Typha angustifolia L.), a bodnározó gyékény (Typha latifolia L.), a tavi káka (Schoenoplectus lacustris Palla) mellett megtalálható az ágas békabuzogány (Sparganium erectum L.), a lándzsás hídőr (Alisma lanceolatum With.) a virágkáka (Butomus umbellatus L.) vagy az igen dekoratív sárga nőszirom (Iris pseudacorus L.) és a közönséges lizinka (Lisymachia vulgaris L.) is. Ezek a növénytársulások a környezeti elemek változásával rendkívül gyorsan vissza tudnak húzódni vagy még nagyobb teret hódítani. Az 1999-ig terjedő folyamatos vízborításra és ennek eredményeképpen létrejövő magas bioproduktumra jellemző, hogy a talajfelszínen, a vízborítás alatt kb. 6-8 mm vastagságú tőzegréteg alakult ki. A 2000-ben ezen a helyen tapasztalt mindösszesen 304 mm csapadéknak és az elmaradt árhullámoknak köszönhetően a terület az év júliusára kiszáradt, és mind a mai napig nem tudott újra feltöltődni. 2001-ben az előbb említett társulások visszahúzódtak. E társulások legtöbb egyede azonban ma is megtalálható vegetatív, „kicsinyített” formában a területen. A borítottságban való részesedésük elenyésző, többnyire a korábbi évek „avas”, elszáradt egyedeinek tövén vegetáló egyedek képviselik a vizesebb korszakot. Az 2000-ig felgyülemlett tőzegréteg 2000 és 2001 nyarán a vízborítás hiányában elkorhadt, és eltűnt a területről. A növénytársulás másfél