A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Puskás Lajos (Dalerd Zrt.): A Fekete-Körös erdeinek vízpótlása és 15 éves ökológiai eredményei
8 nagykócsagot (Egretta alba), a szürkegémet (Ardea cinerea), a feketególyát (Ciconia nigra), a rétisast (Haliaetus albicilla) és a halászsast (Pandion haliaetus). 3.4. A rendszer működtetése Az ökológiai vízpótló rendszer új feladatok elé állította az erdészeti szakszemélyzetet. Immáron állandó munkakapcsolatot kell fenntartani a vízügyi szakemberekkel, nyomon kell követni a Fekete-Körös vízjárását, folyamatosan ellenőrizni kell a rendszer figyelőpontjain a vízszinteket. Az erdész kerületvezető feladata az erdőn belüli vízkormányzás is. E munkát jelenleg még – a fokozatosan kiépülő rendszernek megfelelően – tapasztalati adatok alapján végzi az erdészeti és a vízügyi szakszemélyzet. Szükség van azonban egy működési szabályzat létrehozására. Ennek segítségével egyértelműen meghatározhatók a résztvevők feladatai, kötelességei és felelősségi köre. A feladatokat objektív, mérhető naturális adatokhoz kell rendelni, mint például a vízszintek, az árhullám-jellemzők. Ugyancsak megoldandó a szabályozáson belül a talajvíz kutak adatainak begyűjtése és feldolgozása is. A működési szabályzat léte egyben garanciát nyújt arra, hogy a tevékenység folyamatos és hosszú távú legyen, hogy a rendszerben együttműködő felek saját feladataik közé besorolják ezt a munkát is. 3.5. A rendszer korlátai Az alföldi folyók vízrendezése óta alapvetően megváltozott a vidék arculata, a környezet állapota, de megváltozott a politikai, gazdasági és társadalmi környezet is. Nyilvánvaló, hogy az eredeti Körös-völgyi vízi világot helyreállítani ma már nem lehet. Egy-egy szűkebb területen azonban a természeti környezetünk rekonstrukciójára mód nyílik. A mályvádi és a remetei erdőtömbben sikerült egy olyan, a gazdálkodáshoz illesztett rendszert kialakítani, amely a lehetőségek határain belül törekszik a környezeti problémák orvoslására. A Fekete-Körös mentén kialakított vízpótló rendszer természetesen nem problémamentes. Mind a jelenleg már működő, mind pedig a még csak tervezgetett további lépések számos gondot vetnek fel. Az általánosságokban megfogalmazott korlátozó körülmények közül kettőt emelnék ki. 3.5.1. A rendelkezésre álló víz mennyisége A Fekete-Körösben rendelkezésre álló víz mennyisége többé-kevésbé adott. Ismert, hogy aszályos időszakban csak a mezőgazdasági öntözővíz-szükséglet – önmagában is – közel 30%-kal meghaladja a rendelkezésre álló vízmennyiséget. De akkor még nem beszéltünk az egyéb vízigényekről, mint például a településeken átvezető régi Körös mellékágak, tavak vízellátásáról vagy az erdők ökológiai vízpótlásának igényeiről. Ebből érzékelhető, milyen fontos az összehangolt és a rendszerek ismeretén alapuló szervezőmunka. A mi esetünkben elfogadható és szerencsés megoldás, hogy az erdők vízpótlása a nyár végétől a nyár kezdetéig folyhat, valamint minden olyan alkalommal, amikor a rendelkezésre álló víz több, mint a pillanatnyi igény.
