A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Bodor László (Gemenc Zrt.): A hullámtéri elöntések gyakoriságának és tartósságának hatása az erdőkre. Az erdőgazdálkodás és a nagyvízi mederkezelés összeegyeztetése

7 azonban erősen bizonytalan és csak a vízrendszerek széleit érinti. A víz visszaduzzasztása a

partmenti kemény fás állományokra várhatóan kedvezőtlen hatású lesz. Az egyre magasabban tetőző árvizek különböző területnagyságon fiatal erdőket pusztítanak

el. A kipusztult erdőt újra kell erdősíteni, az újraerdősítés nehéz és költséges. Az idős tölgyállományainknál a vízszint süllyedése, miután gyökerükkel a megváltozott

helyzethez alkalmazkodni nem tudnak, pusztulási folyamatot indukálnak. Először nem

növesztenek éves hajtást, elmarad a makktermés. (1965-ben volt utoljára bőséges termés,

2009-ben közepes termés) így a tölgyes nem tudja megújítani magát a saját terméséből.

Később elszárad a korona és a faegyed is. (Bédán 80 hektár idős tölgyesben 4000 m³-nyi a földön fekvő és álló száraz fa!) A lágy lombos ligeterdő és az átmeneti középerdő lágylombos állományrészei a térszint

emelkedése és a közepes vizek gyakoriságának radikális csökkenése miatt természetesen nem

újul. A nyár magszórásakor nincs friss öntéstalaj, ezeket mesterségesen kell újítani. Az

általánossá vált sarjaztatásuk két generáció után a hazai nyáras állomány erős degradációjával

jár együtt. 5. A hullámtéri elöntések gyakoriságának és tartósságának hatása az erdőkre Az ártéri erdők fennmaradását, felújításukat alapvetően határozzák meg a különböző erdőt

elárasztó vízszintek, (Baja mérce szerint) és a víz erdő alatt tartózkodási időtartama. A

vízborítottság naptári időszaka is lényeges tényező (téli-tavaszi-nyári víz). 8. kép. Grafikon az elöntések gyakoriságáról Az elöntések gyakorisága a szabályozással szinte tizedére csökkent. Ugyanekkor a tetőző

magasság nőtt. (2002. 917 cm, 2006. 934 cm) Az egyre szélsőségesebb vízjárás miatt az ártéri