A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Dr. Kováts Gábor (nyugdíjas): Lehetőség és valóság a VKI alapján folyó vízgyűjtőfejlesztésben

4 Szakemberképzés, személyi feltételek, pénz Bármilyen szép és hasznos gondolatok szerepelnek a vízgyűjtő fejlesztési tervekben,

rendkívül sok alapadat, feladat és határidő van lerögzítve, ha nem lesz, aki végrehajtsa az egész eredménytelenül fog végződni. Ahhoz, hogy a VKI-ban foglalt feladatokat európai

szinten, de magyar vízgazdálkodás múltjához méltó módon végre tudjuk hajtani, helyre kell állítani a vízügyi szakember képzés színvonalát, rangját, tekintélyét. Nem vagyok benne biztos, hogy a Bolognai egyezményen nyugvó kétszintű mérnökképzéssel ez a kérdés meg lett

oldva, de azt majd a Műszaki Egyetemek és a Mérnöki Kamara megvizsgálja és minősíti. A

vízimérnöki szakma rangját és becsületét azonban a politikának kell visszaadnia. Egyszer és

mindenkorra fel kell számolni azt az értelmetlen szemben állást, ami a környezetvédelem és a

vízügy között mesterségesen lett megteremtve. A két szakma egymásra van utalva, a

szakemberek közt lehet persze vita, de ezt csak egymás megbecsülésén egymás érveinek

meghallgatásán, és tiszteletbe tartásán alapulhat. A mérnökképzés mellett azonban meg kell oldani a középfokú szakemberek képzését is, valamint a ma Magyarországon teljesen lezüllesztett szakmunkás képzést. Ez utóbbi a vízügyi szakmában azért is rendkívül fontos, mert az a több száz évig meglévő ugyancsak hungarikumként kezelhető szakma, melyet kubikosként ismertünk, teljesen eltűnt, és nyilvánvalóan nem is állítható helyre, ilyen formában nincs is rá szükség. Emberi erőforrások, megfelelő szervezeti háttér, valamint az

ehhez szükséges állami, költségvetési, illetve érdekeltségi anyagi eszközök nélkül az előttünk

álló óriási feladatokat nem lehet megvalósítani.