A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
3. szekció: Árvíz- és belvízkockázatok térképezése - Dr. Nagy László (BME): Árvizek humán veszélyeztetése Magyarországon
11 Történelmi események statisztikai értékelésénél a legnagyobb probléma az adathiány és az adatok pontatlansága. Csak ismert károkkal foglalkozhatunk, csak a történelmi adatok feldolgozásával, nincs mód az adatok helyességének utólagos ellenőrzésére. Az elérhető adatok alapján a földi árvízi nagykatasztrófák évenkénti előfordulását és az áldozatok számát mutatja a 2. ábra. Az ábra első ránézésre két szempontból figyelem felkeltő: A XIX. és a XX. századot reprezentáló vonal nem esik egybe. Ez természetes, mivel ritkán előforduló természeti jelenségekről van szó, és a 100 éves időtávlat rövid is lehet az események vizsgálatához. Azonban a természeti események gyakorisága 100 év alatt valószínűleg már földi méretekben kiegyenlítődik. A XX. századi javulás a népesség növekedés és a korábbi veszélyes területek elfoglalása ellenére a végrehajtott preventív intézkedések hatékonyságát jelölhetik. A 2. évezredet bemutató görbe lényegesen kedvezőbb képet mutat a katasztrófákról, mint a XIX. vagy a XX. századot reprezentáló vonal. Ennek oka lehet egyrészt az adathiány (nem minden jelentős árvízről van információnk 6 ), másrészt jelentősen nőtt az emberiség lélekszáma aminek következtében a XIX. és a XX. században a korábbi néptelen vagy alacsony népsűrűségű (melyeket veszélyességük miatt nem népesítettek be) kedvezőtlen adottságú területeket is meghódította a lakosság. A XX. század földi árvizeknél szaggatott vonal tünteti fel a nagykatasztrófáknál számon nem tartott, gyakran előforduló, alacsony mortalitású, maximum 15-20 áldozattal járó árvizek, melyek nagy része un. „flash flood” azaz kis vízgyűjtőjű völgyekben nagy intenzitású csapadék hatására hirtelen lefutású, gyors árvíz (Nagy 1999). Ezek a nemzetközi szempontból gyakran előforduló alacsony mortalitású árvizek be sem kerülnek a nemzetközi statisztikákba, de a tendenciát feltételezve a 2. ábrán ábrázolásra került. A Kárpát-medence árvízi áldozatinak számát is mutatja a 2. ábra a fentiektől eltérő 50 éves időciklusban. A görbe mintegy két nagyságrenddel kedvezőbb képet mutat a többi görbéhez viszonyítva. Ebben kétségtelenül szerepe lehet a lakosság árvíz tudatosságának és az árvízvédelmi szolgálat szakmailag megalapozott működésének. A napi sajtót figyelve sajnos nem ilyen kedvező a helyzet a Kárpátmedence többi országában, ahol a heves árvizek gyakran okoznak 10-50 halálos áldozattal járó katasztrófát. A XIX. században a Kárpát-medencében a helyi vízkár eseményeknél és árvízvédelmi gátakkal védett ártéren az áldozatok számát mutatja a 3. ábra. A gátakkal védett terület elöntésekor az áldozatok száma kevesebb volt, mint a nyílt ártéren elhalálozottaké, a nagyszámú gátszakadás ellenére. A 2. és 3. táblázatok összehasonlításából is az állapítható meg, hogy a „helyi vízkár” áldozatainak száma az utóbbi 150 - 200 évben magasabb volt, mint a töltéssel védett területeken. Ezek az adatok mindenképpen az árvízvédekezés koncepciójának helyességét, az alkalmazott módszer megfelelőségét bizonyítják. Az alacsonyabb mortalitás oka lehet a jobb előre jelezhetőség, a nem közvetlen belterületi gátszakadás, a lassú vízszint emelkedés miatti jobb felkészülés. A számítások szerint a XIX. század második felében kb. 13-17 évente volt 10 áldozattal járó árvíz.
