A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Nagy Sándor (KÖRKÖVIZIG): Az 1980 évi Hosszúfoki töltésszakadás és annak máig tartó következményei a Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnál

7 A töltésszakadás mögött – a környező terepszinthez viszonyítva – 6,5 m mély kimosás, kopolya

képződött. A terepre kitörő víz a töltésből és a kopolyából mintegy 60 ezer m

3 földet mosott el,

a keskeny hullámtér miatt a kopolya a folyó medréig visszarágódott, a víz szabályszerű új

medret képezett. A rohamos erővel bővülő töltésszakadáson az első órákban másodpercenként

750-800 m

3 vízhozam zúdult ki a területre. Olyan rendkívüli leszívó hatás érvényesült, hogy

néhány órán keresztül több kilométeres szakaszon még a Kettős-körös folyásiránya is

megfordult. (

1

) A hosszúfoki töltésszakadás következtében közvetlen veszélybe került Tarhos, Doboz és a

környező tanyavilág, a lokalizálás eredménytelensége esetén pedig Bélmegyer és Újladány,

valamint további számos tanya lakossága. A gátszakadás a Kettős-Körös jobb parti töltésén a Hosszúfoki szivattyútelep fölött következett be. A Kettős-Körös töltései 1855. és 1869. között épültek a Körös-völgyi ármentesítési

munkálatok keretében. Ezeket a töltéseket 1879. és 1894. között, majd az 1919. évi árvíz után

erősítették. Ez utóbbi munkálatok 1925-ben fejeződtek be. Azóta a _töltéseket nem erősítették,

a Kettős-Körös mentén az óta gátszakadás nem volt. Az időközben levonult árvizek során- melyek többször is elérték, illetve meghaladták az 1980. júliusi árvíz szintet - fakadó vízen,