A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Nagy László (BME): “..a töltések háborgatóit szabad agyon csapni"

1 „...A TÖLTÉSEK HÁBORGATÓIT SZABAD AGYON CSAPNI”

1 Dr. Nagy László BME Geotechnikai Tanszék Magyarország és a Kárpát-medence árvíz veszélyeztetettsége közismert. Azonban

az évszázadok alatt nem csak az árvízzel kellett az itt lakóknak megküzdeniük,

hanem sokszor önmagukkal is árvíz alatt. Több feljegyzés is szól arról, hogy a víz

mellett élők úgy próbáltak meg saját félelmükön úrrá lenni, hogy másoknak kárt

okoztak. Ez a cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy az árvízvédekezőknek manapság

is gondolniuk kell arra, hogy árvízkor nem csak a víz ellen kell a gátakat védeni.

Semmiképpen nem szeretnénk ötletet adni háborodott elméjű embereknek, mert a

cikkben bemutatott károkozásokat a törvény súlyosan bünteti! 1. BEVEZETÉS A gátszakadások mechanizmusánál a hagyományos elnevezések alapján a következő fő

tönkremeneteli mechanizmusokat különböztettük meg: meghágás, elhabolás, altalajtörés

(buzgár is), töltésromlás, műtárgy tönkremenetel, erőszakos átvágás. A ritkábban előforduló

tönkremeneteli mechanizmusokat az „egyéb ismert mechanizmus” kategóriába lettek sorolva. Legnagyobb azon gátszakadások száma, ahol a mechanizmus ezidáig nem vált

ismertté (Nagy 2002, 2003, 2008). Az ismert mechanizmusok közül talán legérdekesebbek

azok, melyeknél a gátszakadást erőszakos átvágás okozta. A hagyományos megnevezéseknek megfelelően az erőszakos átvágás kifejezés jelenti

azokat a gátszakadásokat, árvízkor nem illetékes személy a gát háborgatásával gátszakadást

idéz elő. Ezek szerint nem számít erőszakos átvágásnak a tározó nyitás, ha az a vízügyi

szervek tervezett tevékenysége, valamint a töltés átvágása az öblözetbe kifolyt vizek

visszaengedésére. Az „erőszakos átvágás” hagyományosan alkalmazott kifejezés helyett talán jobb lenne, ha

például a „külső behatás” kifejezést használnánk, mert így az emberi károkozás és az állati

kártevők hatását egy címszóval lehetne kezelni. 2. NAPLÓRÉSZLET AZ 1862-ES DUNAI ÁRVÍZRŐL Kalocsa sokat szenvedett az árvíztől. Hiába próbálták rendszeresen a gátakat erősíteni, jó

karban tartani, a felsőbb érdekeltségek miatt a későbbi Pestmegyei-Sárközi Társulat alsó

része többször is elöntésre került. Ezért is volt helyes, hogy a Budapessől Bajáig terjedő

öblözet egy társulattá szerveződött. Csak a XVIII. században 1755, 1768, 1775, 1779-80 és 1799 években, XIX. században 12 alkalommal, amikor már épültek a töltések, 1809 1815, 1827, 1830, 1832, 1838, 1839, 1846, 1847, 1862, 1876 és 1891 években került Kalocsa

illetve a környéke víz alá. A sorozatos kiöntéseket és a mélyebben fekvő, legszegényebbek

házainak újjáépítését megunva az 1862. évi árvíz után Kalocsa körtöltéssel védte magát. Az 1862-es dunai jeges árvíz a Kalocsai Sárköz történetének egyik legpusztítóbb elemi

csapása volt. A gátszakadásoknak köszönhetően különösen a Solttól délre fekvő települések 1 A cikk címe Ács Gedeon csuzai református lelkész mintegy 4000 oldalas naplójában lelhető fel (Csorba Gy.

Internetes közleménye alapján).