A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Megulesz Gabriella (Dunaújvárosi Vízi Társulat): A magyar vizitársulati rendszer kialakulása - út az első önálló vizitársulati törvényig
2 A vizekkel kapcsolatos első magyar törvény Kálmán Király Dekrétomainak Első Könyve 16. fejezet: Hasonlóképen végeztük, hogy a monostoroknak és egyházaknak ajándékozott halászó vizeket vissza kell venni, de maradjon annyi, a mennyi a barátok mindennapi élésére szükséges, és csak a felesleg valót adják vissza. (2) 1247-ben, a tatárjárás utáni újjászervezés során IV. Béla utasítására Csák István nádor mű- szaki szemlét tartott a Rába völgyében fennálló malomgátak és műszaki töltések felett. (3) A folyók árvizeinek pusztítása elleni védekezés folyamatosan munkát adott a parti birtokosoknak. Miksa király 1569. évi III. dekrétumának 21. cikkelye szerint „mivel a Dunának … kiáradásai köztudomásúak, … szükséges, hogy a régi gátakat és töltéseket … ismét kijavítsák és némely helyeken megújítsák”. A javításokat és építési munkákat a jobbágyok végezték. Az ártéri gazdálkodás, mint a legjellemzőbb tájhasználati forma, évszázadokig megélhetést biztosított a lakosságnak. A török hódoltságban, a hadmozdulatok által igénybe vett vízparti terü- leteken megszűnt a fokok karbantartása. A vármegyék a vízparti töltések átvágását alkalmazták az ellenség előrenyomulásának akadályozására. Az elmocsarasodó területek védelmet biztosítottak a menekülő lakosság számára. A folyamatnak kedvezett az éghajlat változása, az úgynevezett kis jégkorszak is. 2. Vízrendezés a XVII-XVIII. században A városok védelmének és a mezőgazdaság fejlődésének, a majorsági gazdálkodás terjedésé- nek hatására előtérbe kerültek a vízgazdálkodási kérdések. II. Mátyás törvényei elsősorban a Tisza, Duna és Vág folyók szabályozását szorgalmazták (4). A vizek kiáradásával okozott károk elkerülésére biztosokat jelölt ki, törvényben meghatározott hatáskörrel. A Vág és Duna szabályozásához szükséges költségekről, valamint eszközökről a magyar királyi kamara (5), a meglévő műtárgyak állagmegóvásáról – büntetés terhe mellett – a közbirtokosság gondoskodott. 1695. évben felállították a királyi kamara telekkönyvi hivatalát, amely a nyilvántartások vezetésén kívül a műszaki felmérésekkel is foglalkozott. II. József 1786-ban elrendelte a magyarországi földterületek kötelező kataszteri felmérését. Ezt a rendelkezést 1790-ben II. Lipót érvénytelenítette. A pozsareváci békekötés után (1718) a benépesítési program által megcélzott vidékek az ország déli, a török birodalommal határos területei voltak. Az ide költöztetett német parasztok hamarosan áldozatául estek a mocsaras vidékeken pusztító járványoknak. Az első nagyobb szabású lecsapolási és folyószabályozási feladatot a Délvidéken végezték el, a kiterjedt alibunári mocsarak megszüntetésével és a Béga folyó „regulázásával”. Az évszázad derekán megkezdődött az Ecsedi láp és a Hanság lecsapolása. A munkák eredményeként mezőgazdasági területeket nyertek. Az országban és a hozzá kapcsolt részekben nem kevés számmal voltak folyók, melyeknek vízszintjét a malomgátak visszaduzzasztották, ezek a víz gyors lefolyását akadályozták, gyakori áradásaik a szomszédos területeket elmocsarasították, művelhetetlenné tették. Az 1751. évi XIV. törvénycikk rendelkezett arról, hogy a malomtulajdonosok „a folyó medrében elhelyezett malomgátjaikat hordják el, és a malomhoz külön medret ásván, a folyóviz egy részét ugy vezessék el, hogy az elvezetés sem áradást ne okozzon, sem az innen vagy tulról közlekedő hajóknak akadá- lyul ne szolgáljon. Azonfelül a megyei hatóságok arra is szorgalmasan vigyázzanak és rajta legyenek, hogy minden folyó a hulladék fáktól, melyek a viz lefolyását késleltetik, megtisztittassék” Mária Terézia 1774-ben elrendelte: „a gátasmalmokat azonnal szét kell hányatni. Ha a tulajdonos ellenkezik, katonai erővel kell széthordani … a szegény községeket elrontott malmaik fejében kártalanítani kell. Az eddigi gátasmalmok helyében őrhajókra épített malmokat kell emelni” (6). A század második felében az Európában dúló háborúk miatt nőtt a mezőgazdasági termények iránti igény. A felvilágosult abszolutizmus gazdaságpolitikája célul tűzte ki az örökös tartomá-
