A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Keve Gábor (ADUKÖVIZIG): Megemlékezés Kiss Györgyről
MEGEMLÉKEZÉS KISS GYÖRGYRŐL Keve Gábor, ADUKÖVIZIG Gyurka bácsi 17 évet töltött a bajai vízügy illetve jogelődei szolgálatában egyik alapítója, vezetője és egyben szellemi atyja volt annak a munkának, melynek gyümölcse, hogy ma egyáltalán beszélhetünk Baján székelő vízügyi igazgatóságról. A vízügyi szolgálatban nem ritka, hogy köztiszteletű kollegák büszkén viselték becenevüket, mely cseppet sem csorbította nagyságukat. Ezért is bátorkodtam már a bevezetőben személyesebb hangvételt megütni, no meg azért is mert Gyurka bácsit módom volt személyesen is ismerni. Beszélgetéseinket követően megtisztelt bizalmával és egy rendkívül gazdag önéletrajzi és egyben szakmatörténeti mappát adott át nekem, mely most halála után arra késztet, hogy munkásságát szélesebb kör előtt is méltassam. 1924. január 23-án egy bajaszentistváni régi bunyevác családba született, aminek nemegyszer hangot is adott tamburájával. Édesapja városi tisztviselő, édesanyja háztartásbeli asszony volt. Anyai nagyapja és nagybátyja is gátőrként dolgozott így már egész fiatalon megismerkedhetett a vízügyi szakma alapjaival. Tanulmányait a bajai József városi elemi népiskolában kezdte (1930-34), majd a III. Béla reálgimnáziumban (1934-42) folytatta, ahol le is érettségizett. Még diákként a bajai téli kikötő és Duna-part kiépítési munkálataiban szorgoskodott. 1942 őszén iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre, az Általános Mérnöki Karra. Édesapja 1943-ban bekövetkezett hirtelen halála egyetemi tanulmányainak megszakítására kényszerítette. A Bajai Folyammérnöki Hivatalnál műszaki tiszti besorolásban kezdett dolgozni, elsősorban geodéziai feladatokat látott el és műszaki rajzokat készített. 1944 októberében a front elől visszahúzódó német katonaság a Folyammérnöki Hivatalt Siófokra költöztette. A helyi feladatok ellátatlanok és vezetés nélkülivé váltak, így Baja polgármestere a Folyammérnöki Hivatal vezetésével bízta meg, az akkor még csak másodéves mérnökhallgatót. Elég vérzivataros idők voltak ezek, hiszen a Siófokra átvezényelt mérnökökkel a szakmai kapcsolat nem szakadhatott meg, továbbá a feladatvégzéshez szükséges műszaki dokumentációk és ellátmány is odakerült. Gyurka bácsi szovjet katonai igazolással és saját felelősségre a Baja-Siófok út nagy részét gyalog megtéve, 21 évesen, 1945 januárjában személyesen látogatta meg vezetőit. Az ekkori munkákat az életveszély szóval lehet csak röviden jellemezni. Aknaveszélyben dunai keresztszelvényeket vettek fel, légitámadások alatt dolgoztak a vasúti pontonhíd megerősítésén, roncsok és aknák között hajóutat tűztek ki a Dunán. A szovjet flotilla előtt munkatársaival kellett hajózzon Budapestig, hogy a leaknázott folyamon a biztonságos közlekedés irányát megmutassa. Ezen munkálatok alatt december közepén a Dunába esett és mivel munkahelyét nem hagyhatta el élete végéig tartó betegséget kapott. A háborút követően ismét beiratkozott a Műegyetemre, ahol 1950-ben diplomát szerzett. A Bajai Folyammérnöki Hivatal jogutódjánál a Kecskeméti Vízgazdálkodási Körzet Bajai Árvédelmi és Folyamszabályozási Hivatalnál építésvezető lett. Erről az időszakról saját szavaival a következőket mondta: „Mindenekelőtt a tanító nagy Mestereimről kell néhány szót szóljak, akik tanítottak és akiknek később főnökük lettem. Ők sohasem mondták, hogy Gyurka most kapsz egy papírt és ki vagy nevezve, hanem csak annyit mondtak, hogy mostantól fogva ez a megbízatásod a következőig. Mint főnököt is ugyanígy tiszteltek, segítettek és továbbtanítottak. Sőt feletteseim felé is ők mondtak véleményt munkám felől.
