A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Hullai Katalin - Markella Krisztián - Bodrogi Berta - Cseke Diána (KDVKÖVIZIG): Megemlékezés Kvassay Jenő születésének 160. évfordulójáról
4 Kvassay Jenő emlékezete: 1910. Budapest - Csepeli Kikötő zárt medencéjének bejárati zsilipjét róla nevezték el. 1992. Kvassay - díj – a vízgazdálkodás terén kifejtett kiemelkedő tevékenységért. A Kvassay Jenő díjat a MHT 1992-ben - az akkor állami kitüntetéssé vált, s így társasági kitüntetésként megszűnt Vásárhelyi Pál díj helyett - alapította. A díj alapításával és évenkénti adományozásával a Társaság egyben emléket kíván állítani Kvassay Jenőnek, a kiváló vízimérnöknek, a kultúrmérnöki intézmény megszervezőjének, az első vízügyi törvény megalkotójának. A kitüntetés címhasználattal, ezen kívül emlékérem és a Társaság, valamint az kitüntetett nevét, továbbá az adományozás évét feltüntető oklevél adományozásával jár. A cím birtokosa jogosult a "Kvassay Jenő díjas" cím használatára. "A Magyar Hidrológiai Társaság... részére, a vízgazdálkodás terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért" felirattal. Kvassay Jenő díjjal tüntethető ki a Társaságnak az a rendes tagja, aki a vízzel foglakozó szakterületek egy vagy több területén kimagasló tudományos, oktató, tervező, kivitelező vagy igazgatási tevékenységet végzett; feltéve, hogy korábban tiszteleti tag címet még nem kapott. 1919. június 6. hunyt el – sírja Őrbottyánban található. 2008. június 9. Kvassay szobor. Kvassay Jenő munkásságának megörökítését a hazai vízgazdálkodás történetének nagykönyvében, Károlyi Zsigmond fogalmazta meg a legméltóbban, miszerint: „Kvassay Jenőnek nincs egyetlen alkotása, de neve a magyar vízimunkálatok történetének egész korszakát, egyik leggazdagabb fejezetét jelzi. Az 1879 – 1918-ig terjedő négy évtizednek nincs szinte egyetlen vízépítési eredménye, alkotása sem, melynek ne lett volna értelmi szerzője, szervezője, tervezője, vagy éppen létrehozója.” Kvassay-Zsilip: A Kvassay műtárgycsoport a torkolattól 230 m távolságban létesült. 1910-1962 évek között. A vízszintcsökkentés, feliszapolódási problémák, a hajózhatóság megszűnése a régióban komoly problémát jelentett. Ennek az állapotnak megszüntetésére, a Dunaág rendezésére és hajózhatóvá tételére 1904-ben a törvényhozás intézkedett. Az ez évben hozott törvény nyomán épületek a torkolati művek: nevezetesen a Kvassay és Tassi zsilip, a Duna, mint főág és a Ráckevei – Soroksári Duna, mint szabályozott üzemi vízszintű, csatornázott folyószakasz.
