A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

2. szekció: Hajóutak fenntartása, a Folyami Információs Rendszer bevezetése - Lieber Gábor (KDVKÖVIZIG): Hajózási problémák a Közép-Duna-völgy területén

11 Az 1979-es Madarak Védelméről szóló Irányelv (79/409/EEC) 181 veszélyeztetett fajt és

alfajt tart nyilván a Duna vízgyűjtőjén, melyek számára a tagállamok kötelesek Különlegesen

Védett Területeket (Special Protection Areas - SPA) elhatárolni. The 1992-es Élőhelyek Irányelv (92/43/EEC) célja a vadon élő fajok és élőhelyeik védelme.

Minden tagállam köteles ennek megfelelően specifikálni európai jelentőségű fajait és ezek

élőhelyeit, majd egy olyan tervet kidolgozni, mely egy fenntartható fejlődési stratégiába

illeszkedve célul tűzi ki ezen élőhelyek hosszú távú megőrzését gazdasági és szociális

intézkedések kidolgozásával. Utóbbi két irányelv szerint lahatárolt területek képezik az Európai Unió Natura 2000 hálózatát. Magyarország néhány hónappal a csatlakozást követően jelentette meg a Natura

2000 bevezetését és a területek kijelölését előíró jogszabályt, s 2006 közepén véglegesítették a

listát. Az ország 20,6 százaléka – 1,91 millió hektár - tartozik a hálózatba, ebből 40 százalék

gyep, 20-20-20 százalék erdő, vizes élőhely és szántó. Céljuk tehát, hogy a meglévő

gazdálkodási formák mellett lehessen megőrizni a területen fennmaradt – uniós szinten kiemelkedő – társulásokat, illetve fajokat. A hajózás fejlesztése érdekében kijelölt területek

legnagyobb része Natura 2000-es terület. Ezen kívül a Duna ezen szakasza a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén is áthalad. Az "SKV Irányelv", (2001/42/EC ill. 2/2005. (I. 11.) Kormány Rendelet) az Európai

Parlament és a 2001. június 27-ei Tanács által kiadott irányelv a környezetre hatással levő

bizonyos tervek és programok vizsgálatának (Stratégiai Környezeti Vizsgálat) teremti meg a

jogi és szabályozási hátterét. Az Irányelv célja, hogy a meghatározott kritériumok alapján vizsgálandó tervek és programok

környezeti következményeit feltárják és kivizsgálják még az előkészítés fázisában. Fontos

eleme, hogy a közvélemény és minden, a folyamatban érintett hatóság véleményezhesse a

készülő intézkedéseket, és ezen eredmények is figyelembe legyenek véve a végső tervezési

folyamat során. Ennek megfelelően készült a Duna Szob-Déli országhatár közötti szakasz

hajózhatóságának javítása program (DHP) keretén belül is Stratégiai Környezeti Vizsgálat. Ennek a vizsgálatnak egy fontos megállapítása, hogy a gázló/szűkület rendezési helyszínek

egy része egybeesik a főággal összefüggő mellékág rendszerekkel. Ez lehetővé teszi azt, hogy

a mellékág feljavított ökológiai képességgel menekülő/menedék élőhelyként hozzájáruljon a

jó ökológiai állapot fenntartásához. A főághoz hasonló élőhelyek kialakításával a ma is

funkcionáló halbölcső és madár táplálkozóhely szerephez való kedvezőbb feltételek alakulnak

ki. A gyors folyású sekélyebb főághoz kötődő élőhelyek a mellékágban csak nagyon igényes

rehabilitációs beavatkozásokkal alakíthatók ki. Ezek megtartása elengedhetetlen az ilyen

típusú élőhelyekkel egybeeső gázló/szűkület rendezési beavatkozási helyszínén. A munkálatokkal okozott zavarás elől menekülő élőlények egy része a kellően kialakított

(rehabilitált) mellékágszakaszokban menedék élőhelyet találhat. Az egységes főág-mellékág

ökoszisztémában a mellékág rendszerek ökológiai állapotának javítása tehát sok esetben

lehetőséget kínál a teljes hullámtéri ökológiai rendszer jó ökológiai állapotának fenntartására,

amely célok megvalósítását a Víz Keretirányelv (VKI) előírja. 3.3.2. Parti szűrésű vízbázisok A gázlók és szűkületek rendezésekor jelentkező egyik legfontosabb tényező a parti szűrésű

vízbázisok védőterületeinek figyelembe vétele. Fontos, hogy a tervezett kotrások vagy szabályozási művek közvetlen környezetében ne legyenek parti vízbázisok, mivel a

munkálatok a mederbe benyúló kavicsterasz megbontásához vezethetnek. Ugyanakkor, ha