A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Boros Gabriella (ÉKTVF): Város épül – Kazincbarcika megalapítása és kialakítás során elvégzett vízimunkák

10 végül 1963-ban kapott létesítési engedélyt, az 1966-os műszaki átadást követően

azonban a Vízügyi Igazgatóság megtagadta az üzemeltetési engedélyt, mert FelsőBarcikán a Táncsics utcát a víznyelőkön keresztül elöntötte a víz, a talaj felázott, a

nyílt szakasz mentén pedig a pincékben feltört a talajvíz, illetve a 26-os út déli oldalán

az Észak-magyarországi Regionális Vízművek védőterületére betörhetett a víz. (Tudni kell, hogy a terület amúgy is rendszerint magas talajvízállású, ez markánsan

megmutatkozott, amikor az ÉRV Zrt. nemrégiben leállította a 26. sz. főút másik

oldalán található talajvízkútját, és a vizesedés okozta problémák szinte azonnal

jelentkeztek gyakorlatilag teljes Felső-Barcikán.) Meg kellett oldani, hogy a Sajó ne duzzaszthasson vissza, továbbá a mellékárkok csappantyús lezárását, és a Sajó

árvizeinél a szivattyús átemelést. A hiányosságok pótlását a Városi Tanács 1970ben készre jelentette. Az „A” és „B” árok 1973ban kapott összevont üzemeltetési engedélyt,

ekkor már a mai nyomvonalra. 8. ábra "B" j. övárok torkolati szakasz - mai nyomvonal 2.2.3. A Tardona-patak szabályozása az alsó szakaszon (1953-1959) A patak szabályozása több lépcsőben történt meg. 1953-ban kaptak építési engedélyt,

amit ugyancsak a rendezési

terv áttervezése miatt módosítottak. Az alsó 1,4 kmes szakaszt az 1959-ben kapott új engedély alapján burkolták ezen a nyomvonalon. 9. ábra A Tardona-patak torkolati szakasza Sajókazincon