A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
12. szekció: A vízjog időszerű kérdései - Dr. Báthori Mónika (KDVKÖVIZIG): A vízgazdálkodási törvény és a vízgazdálkodás jogharmonizációja
5 A települési önkormányzatok hatósági feladatai bővültek vízgazdálkodási feladatokkal, valamint a természetes vizek fürdésre alkalmas partszakaszainak és azzal összefüggő vízfelületének kijelölésével. A helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés is önkormányzati feladat lett. Ennek a törvénynek a 2 §-ának, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 4. § (2) bekezdés b) és c) pontjait megállapító rendelkezései 2003. január 1-jén léptek hatályba. A vízgazdálkodási törvény 2003-tól kötelező erővel előírta azt is, hogy a kizárólag energiahasznosítás céljából kitermelt termálvizet vissza kell táplálni a kivétel helyére, a felszín alatti vízrétegbe. Azok a kutak, melyek ekkor már működtek átmenetileg felmentést kaptak a visszasajtolási kötelezettség alól. Magyarországnak a csatlakozás előtt a koppenhágai kritériumok feltételeit is figyelembe kellett vennie. Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak politikai és gazdasági követelményeknek, valamint az acquis communautaire (közösségi vívmányok) átvételre vonatkozó feltételeknek kellett megfelelniük. Ezért ezen feltételrendszernek való megfelelés érdekében egyrészről egy olyan jogi környezetet alakított ki, amelyben az Európai Unió által meghatározott politikai és gazdasági feltételek teljesülhettek, valamint a jogharmonizációs tevékenység keretében a közösségi, illetőleg az uniós acquis tételes szabályait is át kellett ültetni a magyar jogrendbe. Maga a jogharmonizáció több szakaszra osztható. Az első szakasz a jogharmonizáció rendszerének és elveinek meghatározása, a fokozatos igazodás szakasza. Ez a társulási megállapodás aláírásától (1991), illetőleg hatályba lépésétől (1992, 1994) a csatlakozási tárgyalások megindulásáig (1998) tartott. A második szakasz a jogharmonizáció intenzív szakasza, amelyben a teljes jogközelítés a cél. Ez a csatlakozási tárgyalások megindulásától annak befejezéséig, illetőleg a csatlakozásig terjedő időszakot öleli fel. Magyarország számára a 2004. május 1-én bekövetkezett csatlakozása után a jogharmonizációs tevékenység állandó feladatává vált, amit a jogharmonizáció harmadik szakaszának is nevezhetünk. A jogharmonizáció, a vízgazdálkodást sem kerülte el. Ennek előzménye, hogy 2000. december 29-én hatályba lépett a "A közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról a vízpolitika területén" című 2000/60/EK Irányelv, (VKI) ami az unió új víz-politikája érvényesítésének legfontosabb eszközévé vált. Jelentősége abból adódott, hogy egységes alapokra helyezte a felszíni, felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelmét, a pontszerű és területi szennyező-forrásokkal szembeni fellépést. Ez azt jelenti, hogy a vizek védelmét egységes, elsősorban ökológiai szempontok szerint hajtja végre. További célja még a vizek jó ökológiai állapotba hozása mellett, a fenntartható vízhasználatok biztosítása, valamint a vízvédelmi és vízgazdálkodási politika összehangolása volt. Ezen felül gazdasági megfontolásokat alkalmaz. Előírja a vízszolgáltatások költségeinek szektoronként megfelelő mértékű fedezését. A vízárak alakulásának elő kell segítene a víztestek állapotának javulását, valamint hosszú távon maguknak a vízhasználatoknak a fenntarthatóságát. A VKI hatályba lépése számos jogi következménnyel, a meglévő uniós és nemzeti szintű törvénykezés átalakításával, jogharmonizációval járt együtt Magyarország számára is.
