A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
10. szekció: Vízépítés - Sali Emil - Szakai Ákos (FÖMTERV Zrt.): A Budai Duna-parti főgyűjtőcsatorna tervezése és építése
7 vannak az elvezetett vízben, akkor azokat olyan mértékig kezelni kell, hogy a koncentráció határérték alatt legyen (ez megint rendszerfüggetlen, legyen szó akár szennyvízről, akár csapadékvízről, akár a kettő valamilyen arányú keverékéről). A levegőt a csatornahálózat jellemzően szaghatással terheli. A szaghatás „tiszta” csapadékvíznél jellemzően kisebb lehet, mint egyesített vagy elválasztott rendszerű szennyvízcsatorna esetében. Egy újonnan kiépülő szennyvízcsatornánál talán több lehetőség van a szaghatások megelőzésére (lejtés!!!), mint meglévő egyesített rendszer esetén. b. Elválasztott rendszer létrehozásával a meglévő hálózat egy részének vagy egészének kisebb lesz a terhelése. Valóban igaz, hogy a városiasodás folyamata általában együtt jár a burkolt felületek arányának növekedésével, aminek eredményeként az összegyülekezési idő csökken és a mértékadó vízhozam növekszik. Ezzel szemben áll viszont az a tény, hogy a hálózatokat sosem a tervezéskori aktuális állapotra méretezik (méretezték), hanem a városrendezési tervekben meghatározott távlati fejlesztések figyelembevételével. Ezzel együtt természetesen vannak túlterhelt csatornák és nem lehet kizárni, hogy a jövőben is lesznek azzá válók. A probléma többféle módon orvosolható, lehet tározni, tehermentesítő csatornát építeni stb. Az sem látszik általánosan elfogadható indoknak, hogy ha az egyesített rendszerű csatornát mentesítem a szennyvíztől, akkor a felszabaduló kapacitás (ez lehet max. +20%, de általában kevesebb) megoldja a túlterhelési problémát. c. Elválasztott rendszer esetén a lakosság komfortja növekszik. A lakosság túlnyomó része nem foglalkozik azzal, hogy milyen rendszerrel oldják meg a szenny- és csapadékvíz-elvezetését, ha már egyszer – megfelelő biztonsággal – megoldották, de nem mindegy, hogy mennyit kell fizetnie a vízelvezetésért. Ha teljesen elválasztott rendszert alakítunk ki, akkor a csapadékvíz elvezetésének is lesz ára, ami jelenleg el van „rejtve” a szennyvízdíjban. Feltehetőleg csökkenti a komfortérzetet, ha egy újabb kötelezően igénybe veendő közszolgáltatás után kell díjat fizetni. d. Az egyesített rendszer korszerűtlen. A különféle csatornázási rendszereknek vannak előnyeik és vannak hátrányaik. Ha az előnyök vannak túlsúlyban akkor az a korszerűbb, ha a hátrányok akkor korszerűtlen. Az egy nagy előny mindenesetre, hogy létezik a rendszer közel 3000 km-es hosszban és ez nagyon sok hátrányos tulajdonságot kompenzál. Nem közismert tény, de nem árt tudni, hogy Budapesten még kb. 1000 km-nyi szakszerűen kialakított vízelvezető létesítmény (folyóka, árok, csatorna) hiányzik ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy megoldottuk a csapadékvíz elvezetést (elhelyezést). Érdemes lenne felmérni, hogy a „hivatalosan” elválasztott rendszerű hálózatok esetén mekkora problémát jelent az illegálisan bekötött csapadékvíz. e. Elválasztott rendszer esetén az üzemeltetési költségek csökkenthetők. Hát az biztos, hogy az üzemeltetési költségek nem fognak csökkenni, ha teljes egészében elválasztott lesz a rendszer, hiszen legalább 3000 km-rel hosszabb hálózatot kell üzemeltetni ahhoz képest, mintha a jelenlegi rendszer fennmaradna, a szennyvízoldalon jóval több átemelő üzemelne, jóval több csapadékvíz kezelő berendezés lenne. Ha a csapadékvíz