A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
10. szekció: Vízépítés - Sali Emil - Szakai Ákos (FÖMTERV Zrt.): A Budai Duna-parti főgyűjtőcsatorna tervezése és építése
5 Az engedélyeztetés tanulságai A főgyűjtő engedélyezési eljárásában (elvi vízjogi és vízjogi létesítési engedélyezés) való „részvétel” nagyon sok tanulsággal járt, ezek közül egy olyan vitát szeretnénk ismertetni, amely évekig eltartott. Az akkoriban Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőségnek hívott hatóság egy 2003-as hiánypótlási felhívásában az alábbiakat írta elő (a Budai Dunaparti főgyűjtő vízjogi létesítési engedélyezési terveivel összefüggésben): „A főgyűjtő minden egyes üteme vízjogi létesítési engedélyezési tervdokumentációjában ki kell dolgozni az ütemhez tartozó vízgyűjtő szennyvízelvezető rendszere átalakításának, a csapadékvíz-rendszertől (ill. a lefedett, beboltozott árkoktól, kisvízfolyásoktól) elválasztott szennyvízelvezető-rendszer kialakításának – a főváros által már korábban is megfogalmazott, dokumentált környezetvédelmi és vízgazdálkodási törekvéseivel összhangban álló – hosszú időtávú koncepciótervét, ami a későbbiekben rekonstrukcióra kerülő, illetve az újonnan építendő csatornaszakaszok tervezésénél és engedélyezésénél a főgyűjtő adott ütemére szóló vízjogi létesítési engedély jogerőre emelkedését követően kötelezően alkalmazandó. A tervnek tartalmaznia kell az elválasztott rendszer fokozatos megvalósításának ütemezését.” Ez az előírás gyakorlatilag azt jelentette, hogy a főgyűjtő akkor kap vízjogi létesítési engedélyt, ha elkészül a jelenleg túlnyomórészt egyesített rendszerrel csatornázott vízgyűjtő területére egy olyan „hosszú időtávú koncepcióterv”, amely egy majdani elválasztott rendszer létrehozását segíti elő. A hiánypótlásból idézett szöveg törlését kérve az alábbi indokokat hoztuk fel: 1) Semmiféle jogszabály nem írja elő, hogy csak elválasztott rendszerű csatornahálózat létesíthető és a meglévő egyesített rendszerű hálózatokat elválasztott rendszerűvé kellene átalakítani (ezt azért fontos rögzíteni, mert a hatóság csak jogszabályra hivatkozva tehet előírást, ellenkező esetben a határozatban, hiánypótlásban szereplő előírás „magánvéleményt” emel hatósági előírássá). 2) Az 1700-as évek végére egyre többször került napirendre Buda, Óbuda és Pest egészségvédelme, tisztasága és ezzel összefüggésben a csatornázás kérdése. A sík Pest külsőbb területét ekkor még számos vízlevezető árok szabdalta át, amelyek ekkor még a csapadékvizeket vezették a Dunába, azonban nem volt megfelelő lejtésük és árvizek idején a város nem volt védve az elöntések ellen. A lakott területen belül már ekkor is voltak zárt szelvényű csatornák. Az 1838-as árvíz csak erősítette azt az igényt, hogy tervszerű csatornázásra van szükség. Kimagasló szerepet töltött be Fodor József, aki egyértelműen kimutatta, hogy a járványos betegségek okozta magas halálozási arányszámot a házak kútjainak szennyezett vize okozza, tehát mindenképpen meg kell oldani a vezetékes ivóvízellátást és ezzel együtt a csatornázást is. Ekkoriban Európa minden nagyobb városában (London, Párizs, Hamburg, München) egyesített rendszerű (tout á l’égout) hálózat létesült. A létesítendő hálózatra több terv készült (Bazalgette [1869], Reitter Ferenc [1873]), míg végül hosszas tárgyalássorozat és módosítások után a végleges tervet 1891-ben fogadták el, de már ezt megelőzően megkezdték a Ferencvárosi szivattyútelep építését. A tervezett hálózatot a domborzati adottságokat figyelembe véve alakították ki, azaz a víz lefolyási útja a „természetestől” nem tért el jelentősen. A Pest szenny- és csapadékvíz elvezetését máig meghatározó egyesített rendszerű főgyűjtők többségét 1910-ig gyakorlatilag megépítették. Ezt követően már „csak” a mellékhálózat fejlesztését kellett elvégezni a pesti oldalon. A budai oldal közcsatornázását később kezdték, de szintén egyesített rendszerű hálózatot építettek ki. Nagy-Budapest létrehozásakor a város gyakorlatilag egyesített rendszerrel teljeskörűen csatornázott volt. Ekkor Budapest területe 194 km 2-ről 525 km 2-re nőtt. A Budapesthez csatolt városok
