A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
9. szekció: Csatornázás, szennyvízelvezetés és -tisztítás - Mészáros Pál (M+T Kft.): A csatornahálózatok ágyazatának kialakítási igényei
2 I - a csőfal keresztmetszetének inerciája: 12 e 3 , ahol „e” - a cső falvastagsága. − A cső körül lévő talajhenger alakváltozása, ugyancsak a klasszikus szilárdságtan szerint: talaj talaj E Q =δ A képletben: E talaj - a talaj összenyomódási modulusa − A kölcsönhatás (n) a fenti két alakváltozási egyenlet hányadosaként értelmezhető: talaj cső 3 k talaj cső E Q IE12 rQ n ⋅⋅ ⋅ == δ δ A fenti képletbe behelyettesítve az I = e 3 /12 és Q-val egyszerűsítve jutunk el Voellmy k lasszikus képletéhez, mely szerint: 3 k cső talaj e r E E n ⋅= ahol: n - a rendszermerevségi mutatószám E talaj - a talaj összenyomódási modulusa E cső - a cső rugalmassági modulusa e - a cső falvastagsága r k - a cső középsugara Az n < 1 esetén a cső a környező talajhoz képest merevebb, ellenkező esetben rugalmas. A z n = 1 helyzetet – amikor a cső- és a talaj összenyomódása azonos – a korabeli szerzők elméleti l ehetőségként kezelték. A z eredeti Voellmy-képlet – a módosított Spangler képlethez való integrálási célból – átalakításra került. Az első változás lényegében képlet reciprokának az alkalmazása volt, amely által a rugalmas csőkategória az n < 1 halmazba esett. A reciprok képletbe a cső középsugarát az átmérővel ( 2 eD r k − =) kifejezve az alábbi alakot kapjuk: 3 talaj cső 3 talaj cső 3 ktalaj cső eD e2 E E 2 eD e E E r e E E n − ⋅= − ⋅= ⋅= További módosítások révén jött létre az a végső alak, amely a leginkább használatos a m éretezési gyakorlatban. Ez az átalakítás az egyenlőtlenség mindkét oldalát érintette, azaz m egváltoztatta a határszámot az alábbiak szerint:
