A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Dr. Clement Adrienne (BME): Felszíni vizek minősége és terhelhetősége: a vízminőség-szabályozás új feltételrendszere a VKI tükrében

Felszíni vizek minősége és terhelhetősége: a vízminőség-szabályozás új feltételrendszere a VKI tükrében Dr. Clement Adrienne BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3., clement@vkkt.bme.hu Kulcsszavak: VKI, vízminőség, vízgyűjtő-gazdálkodási terv, befogadó határérték, Szennyvíz Program Kivonat Az Európai Unió egységes víz politikáját meghatározó Víz Keretirányelv a fenntartható vízhasználatok biztosításához a vizek „jó állapotának” elérését írja elő minden tagállam számára. A célok elérését biztosító intézkedési programot foglalja össze Magyarország első vízgyűjtő-gazdálkodási terve. A feladat hatalmas és a megvalósítás jelentős terhet ró az országra. Az ökológiai kritériumok előtérbe helyezése alapvetően megváltoztatja a vízgazdálkodás feltételrendszerét. Az állapotértékelés végeredménye szerint a vízfolyások 90%-a, a vizsgált állóvizeknek közel a fele nem éri el a jó ökológiai állapotot. Az okok között számos emberi hatás szerepel, melyek közül mintegy 50%-ban tehetők felelőssé a különböző szennyezések (melyből a Duna vízgyűjtő szintjén is a jelentős vízgazdálkodási kérdések közé tartozik a tápanyagok túlzott bevitele). A vizek tápanyagterhelésének közelítőleg 60%-a származik a pontforrásokból, legnagyobb arányban a tisztított kommunális szennyvizekből. A terhelések és hatások elemzése során a kommunális szennyvízkibocsátások 34%-a minősült jelentősnek a befogadó felszíni víz vízminőségi állapota szempontjából. Ezek száma a Szennyvíz Program előrehaladásával tovább növekszik. A koncentrált szennyvízbevezetés még tisztítás után is akadályozhatja a jó ökológiai állapot elérését, különösen a kis vízhozamú, vagy időszakos vízfolyásoknál, melyek a terhelésre különösen érzékenyek. Ilyen esetekben érvényesíteni kell a befogadó terhelhetőségét figyelembe vevő egyedi szabályozást, és kiegészítő intézkedésekre van szükség (tisztítási hatásfok növelése, esetenként a tisztított szennyvíz más befogadóban történő elhelyezése). A mezőgazdasági területekről lemosódó diffúz tápanyagterhelés elsősorban a dombvidéki területeken jellemző, a legfontosabb transzport útvonal az erózió, ami a mezőgazdasági területek jelenlegi alacsony tápanyag beviteli szintje mellett is veszélyezteti a vizeket. A víztest vízgyűjtők 15%-ában tekinthető a terhelés olyan jelentős mértékűnek, ami a vizek jó állapotának elérését veszélyezteti, és további 30%-ban meghatározó az összes terhelésben a diffúz aránya. A cikkben bemutatjuk, hogy miként módosítják a befogadókra megfogalmazott célkitűzések a szennyezőanyag kibocsátások szabályozását és a szennyvíz elhelyezés feltételrendszerét. Javaslatot adunk a terhelhetőség meghatározására és az immissziós alapú szabályozás gyakorlati alkalmazására. 1. Bevezetés Az Európai Unió egységes víz politikáját meghatározó Víz Keretirányelv (VKI) a fenntartható vízhasználatok biztosításához a vizek „jó ökológiai, kémiai és mennyiségi állapotának” elérését írja elő minden tagállam számára. A VKI teljesítése az ökológiai kritériumok előtérbe helyezésével alapvetően megszabja a vízgazdálkodás feltételrendszerét, a vízminőségvédelmen elsődleges prioritása lényegében új alapokra helyezi az egész területet. A célok eléréséhez szükséges teendőket az intézkedési program foglalja össze, ami a vízgyűjtő-gazdálkodási terv egyik legfontosabb eleme. Magyarország első vízgyűjtőgazdálkodási terve 2010. márciusában készült el (VKKI, 2010), mely többek között tartalmazza a vízi ökoszisztémák védelmét előtérbe helyező minősítési rendszer szerint elvégzett az állapotértékelés eredményeit, a felszíni és felszín alatti víztestekre meghatározott célkitűzéseket és az ennek eléréséhez megvalósítandó intézkedési programot. A szennyvíztisztítást és elhelyezést, a vízbázis védelmet, szennyezések kármentesítését, a földhasználati változtatásokat, továbbá a különböző hidromorfológiai befolyásoltságot (pl. a folyómedrek szabályozottságát) csökkentő intézkedéseket tartalmazó, 2027-ig megvalósítandó program teljes költségigénye megközelíti a 2 500 Mrd Ft-ot. Az intézkedési programot Magyarország Kormánya 2010. áprilisában kormányhatározattal elfogadta.