A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
5. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dajka István, Gálné Meggyesi Katalin, FETIKÖVIZIG: Belvízgazdálkodás és aszálykezelés a Tisza-Szamos közi belvízrendszerben
másik az időszakos vízborítás, amely az anaerob bomlási folyamatoknak kedvezett. A területen a domborzati viszonyoknak megfelelően váltják egymást a kissé magasabb térszintű nyers öntéstalajok és az alacsonyabb fekvésű réti talajok. A belvízrendszer az agyag, illetve az agyagos vályogtalajok dominanciája, a kis terep- és vízszínesések, a viszonylag magas talajvízállás miatt az Alföld egyik legbelvízveszélyesebb területe (a belvíz-veszélyeztetettségi index BV>0,20). A területen - a Túr-belvíz alsó öblözet kivételével – a térségi komplex melioráció során megvalósult jelentős drénezett terület található. A belvízrendszerben a téli-tavaszi belvizek jellemzőek, de ritkán nyáron is kialakul belvíz. Legnagyobb belvízelöntések 1940-41-ben, 1967-ben, 1970-ben, 1979-ben és 1999-ben voltak. Az 1970. évi elöntések jelentős részét a román területekről átfolyó és a szamosi gátszakadások okozták. A belvízvédelmi szakasz területén az észlelt legnagyobb elöntések területeit az 1. ábra ábrázolja. 1. ábra. Belvízelöntések Megállapítható, hogy a belvízrendszer területén a maximális elöntések a teljes terület közel ¾-edére terjedtek ki, de 1999. évi rendkívüli készültség idején is közel 50%-ot tett ki (2. sz. melléklet). Az átlagosan tízévenkénti belvízelöntés nagysága mintegy 10.000 ha. A rendszeresen víz alatt lévő terület 2.000 ha. A belvízelöntések nagyságánál minden esetben meghatározó az árvíz és belvíz egybeesése. 2.3. Csatornahálózat A Tisza-Szamosközén 1926-ban indultak meg a belvízrendezési munkák, a Túr folyó szabályozásával egyidőben. A Túrt Sonkádtól az országhatárig betöltésezték, Sonkádtól Tiszakóródig új, mesterséges meder épült. Az Öreg-Túr Sonkád-Olcsvaapáti közötti szakasza – a Túr-belvíz főcsatorna – a terület természetes belvíz befogadója lett, amelyben összegyűlt víz az Olcsvaapátinál épült „Kövessy Győző” zsilipen keresztül vezethető le a Tiszába. A csatornák összes hossza 1580 km, ebből főművi 230 km. A fajlagos csatornasűrűség 2,92 km/km 2 , a fajlagos kiépítettség 85 l/skm 2 , amely azt jelenti, hogy a rendszer a 67 l/s km 2 mértékadónál nagyobb belvízhullám levezetését is képes biztosítani. A 85 l/s km 2 kiépítettség a 2%-os valószínűségű értéket is meghaladja. A fajlagos belvízlevezetési idő 15 nap. A főművek torkolati vízszállító-képessége (főbefogadóba való bevezetéseknél) 57,28 m 3 /s, ebből 8,95 m 3 /s a Romániából a szabályzat szerint átadható vízhozam. 3
