A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

6. szekció: Vízellátás, vízkezelés - Faragóné Pöppl Zsuzsanna, EJF: Viziközmű társulatok tevékenysége Bács-Kiskun megyében a rendszerváltásig

VIZIKÖZMŰ TÁRSULATOK TEVÉKENYSÉGE BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN A RENDSZERVÁLTÁSIG FARAGÓNÉ PÖPPL ZSUZSANNA EJF Műszaki Fakultás A társulati mozgalom története, fejlődése A társulati tevékenység nagy múltra tekint vissza. Jogi feltételeit 1807-ben I. Ferenc király által szentesített XVII. tc. rendelkezett az egy adott terület birtokosainak többségi akarata alapján létesítendő vízszabályozó társulatokról. A törvénycikk alapján, ha egy vízkárokat elhárító vízi munkában, például vízfolyás rendezésében, mocsárnak a lecsapolásában érintett birtokosok többsége a munka saját költségen történő elvégzéséről dönt, és erre társulatot szervez, akkor a kisebbségben lévő, s a társulatba belépni nem kívánó birtokosoknak is viselniük kell a rájuk eső költségeket. Intézkedéseit az 1836. évi XXV. és XXXVI. majd az 1840. évi X. törvénycikk fejlesztette tovább. Lényeges előrelépés volt, hogy a társulatok működési területe túllépett a közigazgatási határon és egyedüli területi elv, ami megszabta a társulatok földrajzi hatáskörét, az ártéri öblözet, illetve később a vízgyűjtő terület egysége volt. Az első vízszabályozó társulat 1810-ben alakult meg „Sárvízi Csatorna Társaság” néven, Simontornyán. A társulat első igazgató mérnöke Saátor Dániel volt, majd őt követte Beszédes József, a reformkor kiemelkedő vízmérnöke, akit a Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben tagjai közé felvett, így elsőként lett az Akadémia mérnök tagja. (1) Az 1840-es évek tiszai árvizei után gróf Széchenyi István a Tisza szabályozásának munkálataira 1846. januárjában a tiszai társulatok küldötteivel megalakította a Tiszavölgyi Társulatot Pesten, melyről „Szerződvény” készült. A 19. században számos társulat alakult a Duna és a Tisza völgyében. Az első világháború után az országhatár megváltozása miatt a vízrajzi területegységek is átalakultak, ezt bizonyítja, hogy a 208 társulatból 79 társulat maradt, (2) a 20 századi gazdasági válság és a második világháború akadályozták az aktuális vízi tevékenység folytatását. A második világháború után a földreform eredményeképpen a nagybirtokokat 2-5 ha -os kisbirtokokká alakították, ezáltal a társulatok működési feltételei megváltoztak. 1948-ban az árvízmentesítő- és belvízszabályozási társulatokat államosították. 1957-től alakulhattak újra az új típusú társulatok, ahol az érdekeltek köre a tsz-ekre, állami gazdaságokra, a települések tanácsaira terjedt ki, kibővítve feladatukat a települések közművesítésének (vízellátásának, csatornázásának) kivitelezését. Az új típusú vízgazdálkodási társulatok a vízgazdálkodási feladatuktól függően vízitársulatok vagy viziközmű társulatok. A vizitársulatok: vízrendezési, ezekkel összefüggő műszaki talajvédelmi, és mezőgazdasági vízhasznosítási munkákat végeznek. A társulatoknak ez a fajtája beruházó és kivitelező szervezet, amely a létrehozott közcélú vízilétesítményeket kezeli, fenntartja, és a műveket üzemelteti. Ehhez állandó munkaszervezettel és megfelelő termelő-szolgáltató kapacitással rendelkezik. A viziközmű társulatok: a kistelepülésekben alakulnak a víziközművek megvalósítására, fejlesztésére. A település vízellátását, szolgáló közműveket a vízműtársulat, a szennyvízelvezetést és tisztítást szolgáló csatorna közműveket a csatornamű társulat hozza