A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
5. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dajka István, Gálné Meggyesi Katalin, FETIKÖVIZIG: Belvízgazdálkodás és aszálykezelés a Tisza-Szamos közi belvízrendszerben
főcsatorna vagy Öreg-Túr) és a tiszai töltés keresztezésénél , Olcsvaapátinál megépült a Kövessy Győző zsilip.1926-1930 között 160 km hosszban építették ki a csatornahálózatot. Az 1932. évi nagy árvíz után Szamossályinál a holtmeder torkolatához zsilip épült. Az 1940. évi belvíz súlyos károkat okozott a terület hídjaiban, útjaiban, a mezőgazdaságban és a településeken. A nagyobb esésű román területről az országhatár öt völgyeletén keresztül 142 m 3 /s-ra becsült vízmennyiség jutott be a belvízrendszer területére. A belvíz 31600 ha területen okozott 12-16 napos elöntést, ami azt mutatta, hogy a Romániából érkező külvizek elvezetésének megoldása nélkül a magyar terület vízrendezését nem lehet jól megoldani. 1940-44-ben megépült a Sáréger főcsatorna, ami csak kismértékben javított a Romániából érkező vizek elvezetésén. Ugyanezen időszakban több mellékcsatorna épült, de a második világháború megakadályozta a vízrendezési munkák teljes befejezését. 1945-ben a terület csatornáinak teljes hossza 519 km volt. 1956-ig a csatornahossz csak 8 km-rel növekedett, ami fajlagosan magyar területre vonatkoztatva 989 m/km 2 fajlagos sűrűséget jelentett. Az 1960-as évek közepén fejeződött be a Garand csatorna, a Galambos csatorna és a Szamossályi árapasztó csatorna építése, melyek a Romániából érkező vizek elvezetésére lettek volna hivatottak. A Szamossályi-árapasztó vezeti el a Tapolnok főcsatorna legfelső szakaszának vizeit is, ugyanakkor a Gőgő-Szenkével való csatlakozásnál kiépített osztóművön keresztül szükség esetén 5,8 m 3 /s vízmennyiség juttatható a Gőgő-Szenkébe. Az 1967-es rendkívüli belvíz alkalmával keletkező elöntések jelentős részét szintén a Romániából átömlő belvizek okozták. Az 1966-67. évi belvizek megmutatták, hogy az eddig hozott intézkedések nem elegendőek a Romániából érkező belvizek elvezetésére. Az öblözet belvíz elvezetési problémái miatt, a belvízi biztonság növelésére megnyitották a Nagyari Holt-Túrt (ezt a Túr-ágat a Túr szabályozása idején lezárták), s 1967-ben új zsilip – a Petőfi zsilip- épült a Tisza balparti töltésébe. A zsilipen keresztül 19,6 m 3 /s vízmennyiség levezetésére van lehetőség. Ezzel egy időben a Túr-belvíz főcsatornán érkező belvizek megosztására Kömörőnél osztómű épült. E művek 1968-ban már üzemeltek. A belvízrendszer ily módon történő kiépítésével a levonuló belvizek három fő helyen nyertek bevezetést a befogadókba. Az 1970. évi katasztrófa tapasztalatai alapján, a romániai esetleges gátszakadásokból kiömlő víz visszatartása érdekében, 1970-75 között megépítették a Szamos jobbpart és Túr balpart közötti mintegy 25 km hosszú lokalizációs töltést. A zárógátba épített zsilipekkel a Romániából érkező belvizek szabályozott továbbvezetése, illetve a zárógát és az országhatár közötti területen történő szükség szerinti visszatartása (vésztározása) is megoldódott. 2.2. Adottságok A Tisza-Szamosközi belvízvédelmi rendszer a Tisza, a Túr, a Szamos, és a magyar-román országhatár által határolt területen található. A teljes vízgyűjtő terület 750 km 2 , de ebből csak 540 km 2 esik hazánk területére, a többi 210 km 2 romániai területen található (1. sz. melléklet). A terület jellege sík, kis terep és vízszintesésekkel, helyenként holt-medrekkel, fő esésiránya enyhe DK-ÉNy irányú. A terep magassága a magyar-román határnál 119,50- 120,00 m.B.f., Olcsvaapátinál 109,50- 110,00 m. B.f. A terület talajtakarója két talajalakító tényező befolyása alatt fejlődött ki. Az egyik a korábbi erdős vegetáció, amely elősegítette az eredetileg is karbonátos öntésrétegek kilúgozódását, a 2
