A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - Takács Ilona, FETIKÖVIZIG: Újfehértó belvíz-veszélyeztetettségi okainak feltárása korabeli és mai térképek vizsgálatával

2.3. A KÜLTERÜLET URALKODÓ TALAJTÍPUSAI A jellegzetes dél-nyírségi adottságot a magasabban fekvő dombvonulatok közötti mélyebb vizenyős völgyek jelentik. Egyes területekre jellemző a könnyen mozgó homokbuckás vonulat. A jelentős nagyságú szántó területe átlagos aranykorona- értéke 9. A külterületi magasságok 117,10 - 132,50 m.Bf. között változnak. − Folyóvízi üledék Az egykori hordalékkúp folyóvízi anyagát a Nyírségben a legtöbb helyen futóhomok fedte be. Eddig csak Újfehértó keleti határában, a 4-es főút mellett sikerült találni olyan „szigetszerűen” kiemelkedő felszíndarabot, ahol a vékony löszös takaró alatt az eredeti hordalékkúp folyóvízi hordalékának rétegei tanulmányozhatók. A rétegek szerkezete, szemcseösszetétele, a vízi környezetet kedvelő csigák, valamint az elmúlt években feltárt fagyékek jelzik a pleisztocén üledékképződést. Mivel ez a keskeny, viszonylag kis terület teljesen egyedülálló a Nyírségben, ezért célszerű lenne helyi védettség alá helyezni. A védetté nyilvánítást az is indokolja, hogy a legfelső, löszös rétegben parti fecskék költenek. − Futóhomok A város határában a felszínen vagy a löszös köpeny alatt szinte mindenütt előforduló képződmény. Előfordulnak olyan területek is, ahol a futóhomokot lösz borította be, majd 1112000 évvel ezelőtt újabb homokmozgás következett. A feltárások tanúsága szerint legszembetűnőbbek a homok színénél sötétebb, különböző vastagságú, különböző távolságban elhelyezkedő kovárványnak nevezett vasas, barna, szalagszerű képződmények. − Löszös homok, homokos lösz A Hajdúhát irányába, Hajdúböszörmény felé a buckákat fedő löszös takaróban egyre több a löszfrakció és a löszös homok fokozatosan homokos löszbe, majd löszbe megy át. − Szikes löszös homok, szikes homokos lösz Környezetünknél mélyebben fekvő löszös üledékkel borított felszínek, ami a talajvíz függőleges irányú mozgásának tulajdonítható. A mélyebb rétegekből kioldott sók a felszínre kerültek. − Öntésképződmények (öntéshomok, öntésiszap, öntésagyag) Ebbe a kategóriába tartoznak a mélyebb laposokban és az elhagyatott vizenyős völgyekben felhalmozott üledékek. Anyaguk a buckákról mosódott le, felső szintje humuszosodott, helyenként rétiagyag-szerű. A felszín-közeli talajok legnagyobb része nagy víznyelő képességű, gyengén víztartók. A talajok adszorpciós kapacitása a homokos fizikai talajféleség következtében alacsony. A talajok kémhatása lúgos, gyengén lúgos. A város külterületének felszíni formái A nagy kiterjedésű városhatár morfológiai arculatát elsősorban a szél alakította formák határozzák meg szélbarázdák, garmadák és maradékgerincek formájában. Az ÉNY-i részen ÉD-i irányú hosszan elnyúló mélyedések a jellemzőek, melyek egykori medrek maradványai és a későbbiek során feltöltődtek. − Szélbarázdák Forma alapján három csoportba sorolható, a határ keleti oldala felé a lösztartalma csökken. − Maradékgerincek − Garmadák A szélbarázdákból kifújt homokot a szél garmadákba halmozza fel, szintén három formatípust különböztetünk meg. − Deflekciós mélyedések Nagyon gyakoriak a város határában, alakja változatos, legnagyobb átmérője a 2 kilométert is eléri. (Településfejlesztési koncepció, 2004.) - - 4