A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - dr. Nagy László, BME: Változatok az árvízvédelmi gátak biztonságának megfogalmazására

2. táblázat. Rézsűállékonysági vizsgálatoknál alkalmazott minimális biztonsági tényezők Forrás Biztonsági tényező Megjegyzés Bjerrum (1973) 1,30 helyszíni szárnyas nyírószonda esetén Bowles (1979) 1,25 Weber (1980) 1,25-1,50 nagyobb kár esetén magasabb biztonsági tényező Hansen (1967) 1,50 Meyerhof (1970) 1,30-1,50 Sowers (1979) 1,30-1,40 Terzaghi (1943) 1,50 vagy 1,25-1,30

a kisebb érték ideiglenes terhelési állapot esetén U.S. Tengerészet (1962) 1,50 tartós viszonyok esetén A konvencionális biztonsági tényezőtől abban különbözik a centrális biztonsági tényező, hogy az ellenállást egy R

N < R , a terhet pedig egy Q

N > Q értékkel vesszük figyelembe: k

N = R

Q

N

N < k

c . A hagyományos biztonsági tényező a biztonsági tartalékok gyakran átláthatatlan halmozódásához vezet, aminek következtében a tervezett objektum gazdaságtalan méretezése jöhet létre. Ezt a méretezést, mely a globális biztonsági tényezők figyelembevételén alapul determinisztikus elven alapuló eljárásnak (DM I.) nevezhetjük. A biztonsági tényező felvétele eleinte műszaki érzéken alapult, később a „back analysis”

2 eredményeit is felhasználták. A determinisztikusan felvett biztonsági tényezőkre mutat példát az 1. és 2. táblázat. Árvízvédelmi gátak altalaj vizsgálata Az árvízvédelmi gátak altalajának vizsgálata 1984-ben kezdődött és geoelektromos méréssel csaknem méterről-méterre meghatározásra került az altalaj rétegződés, ami alapján kitűzött fúrások segítségével a biztonsági tényező értéke számolva lett többek között hidraulikus talajtörés ellen (Szepessy 1985, Hrehuss - Fehér 1985). Egy-egy árvízvédelmi öblözeten belül az MI 10422-85 alapján kijelölésre kerültnek az azonos viselkedésű típus szakaszok és a jellemző keresztszelvények altalaj állékonyság szempontjából. A több mint tíz évig tartó munka során az ország 4200 km árvízvédelmi gátja lett átvizsgálva. Az altalaj vizsgálat alapján a későbbi kockázat számítások szempontjából a következő részleteket lehet kiemelni: • Az altalaj vizsgálatokból olyan adathalmaz jött létre, mely 7200-7400 db állékonysági vizsgálatot tartalmaz a 4200 km gátrendszerre. • Az altalaj vizsgálatnál a szivárgási tényezők átlag értékét használtuk. Ez szerencsés, mert ezáltal a valószínűség számítási alapon történő további számításnál ezen értékek felhasználhatók. Természetesen ki kell egészíteni a szórás számításával, így mód nyílik később a megbízhatóságon alapuló feldolgozásra. • Az altalaj vizsgálatot egy ember fogta össze, minek szerencsés következménye a „homogenitás”. 2 „Back analysis” analízissel megtörtént káreseményeknél a terhek és ellenállások utólagos felmérésével határozzák meg a biztonsági tényezőt.