A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - dr. Nagy László, BME: Árvízvédelmi gátak megbízhatóságon alapuló kockázat számításának menete
játszani. Az árvízvédelmi rendszerek kockázat számításához az alapot a valószínűségi elven alapuló méretezési eljárások adják, ahol a rendszer minden egyes elemének (földmű, magaspart, árvízvédelmi fal, lokalizációs védvonal, nyárigát, műtárgyak, beleértve az átvezetéseket is, stb.) a tönkremeneteli valószínűségét meg kell határozni. A megbízhatósági elven alapuló kockázatanalízis végrehajtásának teljes koncepcióját a következő hét végrehajtandó lépésben foglaltam össze (kiemelve a kulcsszavakat): 1. A vízállás elemzése: Meg kell adni a vízállás valószínűség értékeket és azok transzformációját a vizsgálandó árvízvédelmi vonal mentén. Becsülni kell a ritkán előforduló események valószínűségét. 2. Geotechnikai elvek alapján az árvízvédelmi gát tönkremeneteli valószínűségének becslése. Az állékonyságszámításban az árvízvédelmi rendszer összes eleme (mint pl. gátak, árvízvédelmi falak, nyári gátak, lokalizációs töltések, stb.) mérete, szerkezete, funkcionális viselkedése (beleértve az ezzel kapcsolatos hidraulikai, talajmechanikai és árvíz alapján tapasztalt viselkedést is) kell, hogy szerepeljen. Ez alapján azonos viselkedésű szakaszokra, árvízvédelmi elemekre bonthatók. Ez a módszer elősegíti azt, hogy az árvízvédelmi gát, mint „végtelen” hosszú vonalas műtárgy kezelhető legyen. A számítás menetét a 4. fejezet írja le. A tönkremeneteli mechanizmusok lehetnek esemény láncolatok is, amelyek alapján követhetők a tönkremenetelhez vezető rendkívüli körülmények (ld. 1879 évi szegedi árvízi katasztrófa). Meg kell határozni a tönkremeneteli viszonyokat az eseménylánc egyes elemeire vonatkozóan, következtetve a lánc "kezdő” eseményéből a következőkre. Előfordulhatnak ugyanis olyan hibás szerkezeti elemek vagy hibás tevékenységek, amelyek a rendszer meghatározott részeihez, illetve az ott dolgozók tévedéseihez kapcsolhatók (Nagy, 1999). Ameddig a teljes árvízvédelmi rendszer minden egyes elemének a megbízhatóságon alapuló felmérése nem áll rendelkezésre, nem végezhető el a teljes körű kvantitatív kockázat analízis. 3. Árvízvédelmi öblözet elöntési valószínűsége az árvízvédelmi rendszer tönkremeneteli valószínűségéből és a vízállás valószínűségből határozható meg. Árvízvédelmi öblözet elöntési valószínűsége az árvízvédelmi rendszer tönkremeneteli valószínűségéből számolható a vízállás valószínűség segítségével. Gátszakadás után a terepen mozgó víz esetében vizsgálni kell az esemény láncoknál a kialakuló feltételes valószínűségek meghatározását részletes hidraulikai feltöltődési és/vagy vízlevonulási vizsgálatot is igényel az öblözetben. 4. Várható kár meghatározása: Ha gátszakadás következtében a védett öblözet elöntésre kerül, anyagi és nem anyagi természetű következményeket számszerűsíthető és nem számszerűsíthető károkat von maga után. A várható számszerűsíthető károk meghatározhatók. Az árvízvédelmi gátak mind nagyobb mértékű kiépítése világszerte az ártéri területek érzékenységének fokozódásához, valamint az elöntés következményeinek súlyosbodásához vezet (ökonómiai károk és főleg emberéletben esett károk) igaz számottevően ritkábban. A „károk” illetve a „gátszakadás következményei” alatt értünk minden tárgyon, vagy személyen keletkezett hatást, beleértve a biztosítási összeget és következményes költséget is. A potenciális károk árvízvédelem esetében tetemesek lehetne 4 . Korábbi gátszakadások illetve árvízi elöntések statisztikája megfelelő segítség lehet a károk becsléséhez. 5. A kockázat számítása: a becsült tönkremeneteli valószínűség és a becsült kár alapján kiszámítható a kockázat felméréskori értéke. Az árvízi kockázat rendszerint egy öblözetre adható meg. 4 Az Északi-tenger térségében a biztosítók a szökőár kapcsán várható kárösszegeket 30 milliárd €-ra, a Keleti tenger térségében 5 milliárd €-ra becsülik. 6
