A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - Hoszták Ferenc, FETIKÖVIZIG: Tisza bal part, Vásárosnamény-Zsurk közötti árvízi védvonalának fejlesztési koncepciója
TISZA BAL PART, VÁSÁROSNAMÉNY-ZSURK KÖZÖTTI ÁRVÍZI VÉDVONALÁNAK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA HOSZTÁK FERENC FETIKÖVIZIG BEVEZETÉS Magyarország árvízi veszélyeztetettsége Európában egyedülálló: a veszélyeztetett terület 21 200 km 2 az ország területének 22,7%-a. Az ártér aránya tekintetében egyedül Hollandia fenyegetettsége fogható a miénkhez, ahol a folyók árvizei és a tenger szintje alatt az ország területének 20%-a fekszik. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére és azon belül a Felső-Tisza-vidékre a fentiek kiemelten érvényesek. A megyében a domborzati viszonyok miatt több mint 2000 km 2-t, a terület 38%-át veszélyeztetik a folyók árvizei. Ezen a területen 118 település található, ahol közel 200 ezer ember él. A Tisza tokaji szelvényéhez 49 449 km 2 vízgyűjtő tartozik, aminek túlnyomó része (Románia 23 ekm 2 ) és Ukrajna (12 ekm 2 ), valamint Szlovákia (7 ekm 2 ) területén található, zömében a Kárpátok nyugati lejtőin, ahol az árhullámok rendkívül gyorsan kialakulnak, és nagy sebességgel érkeznek a területre Miközben a megye jelentős területét bármikor fenyegethetik árvizek, az árvizek hevessége miatt a védekezési felkészülésre és konkrét végrehajtására nagyon rövid a rendelkezésre álló idő. Ugyanakkor a fővédvonalak az utóbbi évek fejlesztései ellenére sincs az előírt méretre kiépítve. Napjainkban a kiépítettség alig haladja meg a 70%-ot. Az 1996. évben készített „Felső-Tisza-vidék Árvízvédelmi rendszerének fejlesztése” tanulmányban rögzítettek szerint, a napjainkig elvégzett fejlesztések ellenére továbbra is mintegy 160 km töltésszakasz szorul megerősítésre. A Felső-Tisza-vidék árvízvédelmi kiépítettségét ismerve kijelenthető, hogy mértékadó árvízi szituáció bekövetkezte esetén a katasztrófahelyzet alakulhat ki, mert: - a töltésrendszer egyes szakaszainak kiépítése sem magassági, sem keresztmetszeti vonatkozásban nem megfelelő, a védvonalakat keresztező műtárgyak (zsilipek, csőátereszek) elöregedtek, - a fenntartási forráshiány miatt részben elmaradó karbantartási munkák következtében a töltéseken, műtárgyakon lévő hibák halmozódtak, - az árvizek hevessége miatt az előrejelzés időelőnye rövid, a védekezési lehetőség korlátozott, - a vízgyűjtőterület döntő része külföldön helyezkedik el, kiszolgáltatottá tesz bennünket mind előrejelzési, mind közvetlen beavatkozási szempontból, - a vízügyi igazgatóságok létszáma jelentősen csökkent, ezzel a védekezésre fordítható létszám is jelentősen lecsökkent, - az utóbbi években végbement társadalmi, gazdasági átalakulás következtében megnőtt a magántulajdon aránya, a tulajdonváltás következtében jelentősen nőtt a kárérzékenység. Ezt igazolják az 1998. novemberi és a 2001. márciusi árvizek tapasztalatai is, melyek egyértelműen mutatják a helyzet súlyosságát. A jelentős magassági hiánnyal rendelkező (a
