A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - Gacsályi József, FETIKÖVIZIG: A Túr folyó árvízvédelmi rendszerének fejlesztési lehetőségei a 2001. évi márciusi rendkívüli árvíz tapasztalatai alapján

Uszka és Magosliget térségében volt a legnagyobb. A tetőző vízszint Tiszabecs környéki védvonalakon elérte az árvízvédelmi töltések koronaszintjét, három kilométernyi töltésen viszont kiömlött, ezért azokat meg kellett emelni. A Batár patak bal partján, Uszka térségében a víz az árvízvédelmi falat 140 m hosszúságban, majd fél méter magasan meghágta. Az időben megkezdett ideiglenes töltésemelés (homokzsákokkal, pallózással, pátrialemezek és fóliafüggönyök lehelyezésével) eredményesnek bizonyult, ezáltal sikerült a gátszakadás bekövetkeztét elkerülni. A Túr 640 cm-es vízállással tetőzött Garbolcnál, ami 80 cm-rel haladta meg a korábbi maximumot. A folyó határ felőli szakaszán kialakult vízszint az 1966-ban megemelt töltés koronaszintjét fél kilométeren meghaladta, 21 km-en át pedig 10-20 cm-re megközelítette. A Túr bal partján a kézi földmunkával épített kisebb tömörségű töltésszakasz (27+015 tkm) 15 m hosszúságban (magyar területen 7, román területen 8 méteren) átszakadt. A gátszakadásból kiömlő víz ellen a Nagyhodos-Garbolc közötti lokalizációs vonal 60 cm-es magasításával, megerősítésével eredményes volt a védekezés, azonban a Sár-Éger főcsatorna völgyébe zúdult víz meghágta a csatorna jobb parti természetes magas vonulatának kb. 400 m hosszú szakaszát. 1970. május 16-án este 8 órakor a víz a védekezési vonalak mögött rázúdult a laposban fekvő, töltésekkel körülzárt Kishodosra és Nagyhodosra. A két falucskát órák alatt szinte elpusztította az áradás. 4. ábra. Vízállások 2 óránkénti alakulása a Túr fő magyarországi szelvényeiben az 1970-es árvíz idején 5. ábra. Az 1970-es árvíz gátszakadásainak hatására bekövetkező elöntések Magyarországon 5