A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - dr. Schöll Károly, Kiss Anita, Dinka Mária, Ágoston-Szabó Edit, Berczik Árpád, MTA ÖBKI, Schmidt Antal, Fehér Gizella, ADUKÖVIZIG: A Gemenci hullámtér víztereinek hidrobiológiai különbségei (Duna-Dráva Nemzeti Park)
A GEMENCI HULLÁMTÉR VÍZTEREINEK HIDROBIOLÓGIAI KÜLÖNBSÉGEI (DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK) SCHÖLL KÁROLY 1 , KISS ANITA 1 , DINKA MÁRIA 1 , ÁGOSTON-SZABÓ EDIT 1 , SCHMIDT ANTAL 2 , FEHÉR GIZELLA 2 , BERCZIK ÁRPÁD 1 1 - MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2 - ADUKÖVIZIG, 6500 Baja Bevezetés A gemenci hullámtér (1498 és 1470 fkm) Közép-Európában egyedülálló, 5-10 km széles, 30 km hosszú, hozzávetőleg 18000 ha kiterjedésű, közel természetes állapotban levő ártéri terület a Duna mentén (Berczik és Buzetzky, 2006). A terület jellegzetessége, hogy a különböző morfológiájú mellékágak és holtágak sokasága a hullámtéren található és ezek vízellátása kizárólag Duna vízjárásától függ (Guti, 2001). a szélsőségesen alacsony és magas vízállás közötti különbség eléri a 900 cm is. A Duna ezen szakaszán az átlagos vízhozam 2449 m 3 /sec, a folyó esése 5 cm/km, átlagos vízsebessége 0,5-1,2 m/sec. 1998-tól a területen hidrobiológiai vizsgálatokat végzünk kiemelten vizsgálva a vízjárás hatását az egyes hidrobiológiai jellemzőkre, valamint feltárjuk a közel természetes állapotban levő folyó-hullámtér rendszer különbségeit. 2003. májusában a területen átfogó, jelentős számú hidrobiológiai jellemzőre kiterjedő vizsgálatsorozatot végeztünk, jelen közleményben ezeket az eredményeket közöljük. Anyag és módszer A mintavételi helyeket a vízáramlás és a vízutánpótlás alapján három csoportba osztottuk (1. ábra): 1. A főág (D1489), valamint a Dunával folyamatos összeköttetésben álló, mindig áramló VénDuna három mintavételi hellyel (VDU2, VDU3, VDU4). 2. A nagy vízállás esetén áramló, de vízutánpótlással kisebb vízállás esetén is rendelkező Cserta-Duna, két mintavételi hellyel (CSDU1, CSDU2) 3. A Nyéki-Holt-Duna (NYHD1, NYHD3), Sárkány-fok (SAF1, SAF2) és Címer-fok (CIF1, CIF2). Ezek a mintavételi területek kizárólag nagyobb vízállásnál (520 cm a bajai vízmérce szerint) kapnak vízutánpótlást és az 570 cm-es bajai vízállás felett áramlanak. A Nyéki-HoltDunában és a Sárkány-fok területén jelentős a makrofita állományok vannak. A mintavétel idején (2003. május 6-7.) a vízállás vízállás közepes (321 cm a bajai (1478 fkm) vízmérce szerint)), a vízhozam pedig 2290 m 3 /sec volt. A víz hőmérsékletét, vezetőképességét, kémhatását, oldott oxigén koncentrációját és telítettségét a helyszínen WTW Multiline-P4 terepműszerrel határoztuk meg. A laboratóriumi vizsgálatokhoz 1,5 literes palackba merített vizet vettünk. A kationok (Ca 2+ , Mg 2+ , K + , Na + , NH 4 + ) és anionok (SO 4 2, PO 4 3, NO 2, NO 3, Cl) koncentrációját szűrt vízmintából (0.2 μm) Dionex ionkromatográffal határoztuk meg. A CO 3 2, HCO 3, KOI Mn és klorofill-a koncentrációját hagyományos vízkémiai módszerekkel határoztuk meg (Golterman és mtsai., 1978). A fitoplankton gyűjtése felszín közeli, merítéses mintavétellel történt. A minőségi vizsgálatot élő állapotban és Lugol-oldattal történt rögzítés után végeztük el fordított mikroszkóppal (Utermöhl, 1958). A mennyiségi vizsgálat agarlemezes módszerrel történt, Lugol-oldatos rögzítés után. A Rotatoriákat 40, a kisrákokat 70 µm lyukbőségű planktonhálóval gyűjtöttük, az átszűrt vízmennyiség a kerekesférgek esetében 20, a kisrákoknál pedig 100 liter volt. A mintákat a helyszínen 4%-os formalin-oldattal konzerváltuk.
