A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Láng Mercédesz, VKKI: A Szigetközi Természetvédelmi Egyesület javaslata a Duna szigetközi szakaszának vízszintemelésére

Az Atlasz lapjain jól látható, hogy a legjelentősebb mellékágak a Duna tetőponti szelvénye körül lépnek ki vagy lépnek vissza a mederbe. A kilépés általában a kanyar tetőponti szelvénye felett, míg a visszalépés vagy a kanyar tetőponti szelvényében vagy kicsit alatta található. Ennek feltehetően a kanyar okozta visszaduzzasztás az oka. Mivel a kilépő mellékágak általában a nagyvízi sodor irányába esnek, ezen mellékágak vízszállítása árvizek idejében jelentős. A hullámtéren található rétek vagy a főmeder partján helyezkedtek el a kanyar felett (Dunakiliti legelő), vagy két jelentős mellékág között (Öreg Füzes rétje), melyből esetünkben az alsó ág (Görgetegi Duna) a főmederbe folyik vissza. Dunakiliti építése során, számolva azzal, hogy a pirossal jelzett bejáróút felett tározótöltés lesz, az építés idejére már nem építették ki az árvizek biztonságos levezetését szolgáló ártéri hídnyílásokat, hanem töltéssel a mértékadó árvízszint fölé emelt útba robbantólyukakat helyeztek el, vállalva a kockázatot, hogy magas érkező vízhozam esetén el kell robbantani azt. (ezekre a robbantólyukakra hajtottam rá és döcögtem végig, mikor rájöttem, hogy miért volt jó a modell) Mivel csak a mederszelvényben van nyílás ezen a töltésen, az út egy jól szállító rétet zárt le. Az út még keresztezi a szivárgó csatornát, mely kedvező szöget zár be a főmederrel, de ártéri nyílások ennek közelében sincsenek. A tározó tó feltöltése miatt az 1842 fkm szelvény feletti bal parti hullámtér jelenleg a tározótó része. A főmederben érkező teljes vízhozam Dunakiliti térségében csak a jobb parti hullámteret tudná igénybe venni, de itt a két hídnyíláson kívül nincs befolyási lehetősége. Az hídnyílásokon befolyt vizet pedig a szövevényes és az időben elkészült rehabilitáció miatt jó karban lévő mellékágrendszer le tudja vezetni. Az érkező vízhozam jelentősebb hányada tehát a főmederben vonul le, átbukva a fenékküszöbön és a Dunakiliti Duzzasztóművön. A két mű alatti folyószakasz azonban közel egyenes, a víz nem fog „sarkon fordulni”, hogy igénybe vegye a hullámteret. Tehát a széles hullámtér felé a viszonylag magas, főmedret szegélyező feltáró úton csak átbukik a víz, ezért van annyi tönkremenetel a feltáró úton az árvizek következtében. A numerikus modell helyes hidraulikai váza talán az lett volna, hogy a hullámteret a főmeder mellékágaként fogva föl a két rendszert oldalbukóval vagy átereszekkel ellátott töltésekkel kötjük össze. Az egy rendszerben történő kezelés ugyanis akár azt is eredményezhette volna, hogy a hullámtéri tisztítás hatékony, ami az áramlási viszonyok ismeretében kizárt. 13