A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Dávid Zoltán, Seres István, FETIKÖVIZIG: Az Igazgatóság folyószabályozási koncepciója a Tisza és a Szamos folyókra

zajló jég megjelenése 30% körüli. A parti jeges időszakok relatív gyakorisága közel állandó. Ez annak tudható be, hogy a beállt időszakokat, parti jeges időszakok váltották fel. Ennek a csökkenésnek valószínűleg oka a globális felmelegedés is. Ugyanakkor nem szabad arról elfelejtkezni, hogy a globális felmelegedés hatására nemcsak a jégjelenségek ritkulnak, hanem várhatóan a szélsőségek is nőni fognak. A jégjárás vizsgálatokból meghatározható többek között a hajózási időszak korlátozása is. Erre vonatkozóan megállapítható, hogy a hajózási idény márciustól - novemberig terjedhet. 4.5. Hordalékviszonyok Tisza folyó esetében A Tisza hordalékviszonyainak adatait – többek között – a mederképző vízhozam számításánál használjuk fel a tervezés során. Mivel korábban már eldöntöttük, hogy a VITUKI-s tanulmány adja a tervezés alapját, ezért ez a fejezet csak Felső-Tiszán végzett hordalékmérések eredményeit veszi számba. A Tiszát – a teljes magyar szakaszán – kiegyenlített hordalékszállítás jellemzi. Mintegy ezerszer több lebegtetett hordalékot szállít, mint görgetettet. A folyón megépített duzzasztók (Tiszalök, Kisköre) a Tisza hordaléktöménységét is csökkentették. Szakaszjellegét tekintve a Felső-Tisza a Szamos-torkolatig kanyarogva feltöltő, majd a Szamos beömlésétől egészen a déli országhatárig kanyarogva bevágó. A kísérleti sorozatmérések szerint a lebegtetett hordalék maximális töménysége 3 300–4 000 g/m

3

, az évi átlagos hordalékmennyiség 300-500 g/m

3 körül mozog. Ennek megfelelően az évenkénti átlagosan szállított lebegtetett hordalékmennyiség 6-22 millió tonna között változhat. Az árvizek hordalékviszonyinak tisztázására még igen sok mérésre és részletes vizsgálatokra lenne szükség. Az 1976-78. évi vízrajzi felmérésnél a Tisza magyarországi szakaszán részletes mederanyag mintavételt is végeztek. Ennek eredményei alapján összefoglalóan megállapítható, hogy Tiszabecstől gyakorlatilag a Túr torkolatáig (azaz egy 20-25 km-en) a meder anyaga uralkodóan közepes durva kavics. Innen lefelé a minták átlagos szemátmérőinek átlaga rohamosan 1,0 majd 0,5 mm alá csökken. A Felső-Tiszán 1990-ig a VITUKI végezte a vízhozam és a hordalékméréseket, 1991-től Igazgatóságunk önállóan végzi a lebegtetett hordalék mintavételezését és laboráltatását a következő szelvényekben: Tiszán Tivadarnál, Vásárosnaménynál, Záhonynál, és 2006-től Dombrádnál. A hordalékméréseket és a mérési eredmények feldolgozását tovább kell folytatni. Szamos folyó esetében A Szamos – a víztömeg és a hordaléktömeg arányát tekintve – Magyarország leghordalékosabb folyója. A felső folyószakaszról szállított agyagos, márgás hordaléktól a legkisebb vízszintemelkedésnél is sárgásbarna, zavaros a vize. A Szamos folyó szabályozásából – a szabályozások során a Szamos is erősen lerövidült, és a Tisza árvizeinek visszaduzzasztó hatása miatt az egész magyarországi szakaszát gátak közé zárták – adódó esésnövekedésének egyik fontos következmény a kanyarogva bevágó szakaszjelleg felerősödése. Ez részben a meder erőteljesebb bevágódását, részben a kanyarulatok folyás mentében való vándorlásának fokozódását jelenti. Szamoson 2006. évtől Csengernél történik hordalékmérés. A mérések tudományos kiértékelése még nem történt meg, ez a jövő feladatát képezi. 9