A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése

tározóként igénybe vehető területet jelöltük ki. A vízzel elárasztható területek ezen belül határolhatók le, a természetvédelem, a gazdálkodás és sok más egyéb szempont figyelembe vételével, de ezek taglalására e dolgozat keretében nem vállalkozhatunk. Megjegyezzük, hogy a vízpótlásra irányuló súlyos társadalmi érdek adott esetben kellő indokot adhat arra, hogy a természetvédelmi területek kijelöléséről szóló rendeletet módosításával bizonyos területek vízpótlás, víztározás céljára felszabaduljanak, és lehetőséget ad erre a nemzetközi elkötelezettséggel járó Natura 2000 kijelölésű terültekről szóló jogszabály is, de jelen dolgozat kifejezetten csak a vízpótlás műszaki lehetőségének vizsgálatára szorítkozik. VI. INFRASTRUKTÚRÁLIS ÖSSZEFÜGGÉSEK A dolgozat megírásának alapvetően az volt a célja, hogy megoldást keressünk a Homokhátság szorító vízhiányára. Most, hogy a probléma kezelésére elfogadható javaslatot sikerült megfogalmazni, a nagy víztömeg láttán óhatatlanul felmerül annak további hasznosítási lehetősége is. Egyik ilyen lehetőségnek az évszázados álom, a Duna-Tisza-csatorna megvalósítása mutatkozik. Duna-Tisza-csatorna nyomvonala: Az 1984-ben elfogadott Országos Vízgazdálkodási Keretterv több változatot is tartalmaz a Homokhátságot átszelő Duna-Tisza-csatorna (DTCS) vonalvezetésére. A legfelső nyomvonal Albertirsa magasságában, a legalsó Kiskunfélegyháza fölött keresztezi a hátságot. A felső nyomvonalak 40 m-es szintkülönbségen keresztül vezetnek, ami csak sok zsilipeléssel hidalható át. Az ehhez szükséges vízkészlet a Homokhátsági-tápcsatornából gravitációsan biztosítható, de hajóforgalom szempontjából mégsem tűnik szerencsésnek a megoldás, a gyakori zsilipelések miatt. A Solti-síkságon megjelenő, 95,0 mBf-i magasságú Duna-völgyi-tó új lehetőséget jelent a Duna-Tisza-csatorna megvalósítása szempontjából. A Homokhátság közepén található völgynyereg olyan átvezetési lehetőséget kínál, ahol akár közbenső lépcsőzés nélkül is megoldható a két folyó összekötése. Ez azt jelenti, hogy kb. 30 km hosszúságban 15-20 m mély bevágásban kell vezetni a csatornát. Kellően lapos rézsűvel a nagy bevágású csatorna jól beilleszthető a környezetbe, – jelenleg is vannak 6 - 8 m mély bevágású csatornák az ADUKÖVÍZIG terültén –, és az ebből fakadó nagy helyigény sem jelent problémát a jórészt alacsony használati értékű területen. Nagy feladatot jelent viszont a csatorna üzemvízszintje, és a környező talajvízszint közötti 9-11 m-es szintkülönbség megtartása, vagyis annak megakadályozása, hogy a csatorna megcsapolja a hátsági talajvíz-készletet. Ez csak jelentős műszaki beavatkozással, – résfallal, réselési technológiával beépített HDPE fóliával, vízzáró mederburkolat kialakításával, stb. –, és viszonylag magas költség árán valósítható meg. A mély bevágás természetesen kiküszöbölhető két közbenső zsilip közbeiktatásával a Homokhátság két oldalán. (8. ábra) 17