A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése
5. ábra. Homokhátság déli részének 10 m-es rétegei és szivattyús vízpótlása Az egyes rétegekhez tartozó vízhiányt az alábbi táblázat tartalmazza. A szükséges emelőmagasságok 108 mBf. szintre vonatkoznak, mivel a 110 m magasságú völgynyereg után kb. ilyen szinten lesz elérhető az északról átvezetett víz. Terület tengerszint feletti magassága (mBf.) Hiányzó vízmennyiség (millió m 3 ) Emelőmagasság (m) Vízmennyiség és emelőmagasság szorzata (m*m 3 ) 95 - 110 34 2 67 110 - 120 476 12 5 710 120 - 130 442 22 9 728 130 - 140 503 32 16 097 140 - 150 153 42 6 426 150 - 160 43 52 2 215 Összesen: 1 650 40 243 Az összesen sor két összegének hányadosaként számolható az emelőmagasságok súlyozott átlaga: ∆h = 24,4 m. Abszolút értelemben ez azt jelenti, hogy a hiányzó víztömeg súlypontját 132 mBf-i magasságra kell emelni. Ez a magasság az adott domborzati körülmények között kb. 2,5 km-es vízszállítással érhető el az 5. ábrán jelzett nyomvonalon. Feltételezve, hogy a szükséges vízhozamot két 1000 mm átmérőjű, egyenként 1,35 m 3 / s vízszállítású nyomóvezeték fogja továbbítani, a hosszmenti veszteséget a Darcy-Weissbach képlettel számolhatjuk, melyben a λ csővezeték ellenállási tényezőt a Dupuit által javasolt közelítés alapján 0,02 értékkel vehetjük. Az így kapott hosszmenti veszteség a 2,5 km hosszúságú vezetéken: h v = 7,5 m. Tehát a vízpótlás során megoldandó feladat: Lehetőleg 20 éven belül, 1 650 millió m 3 vizet, átlagosan 2,5 km szállítási távolsággal 24,4 m magasságra emelni. Az ehhez szükséges folyamatos vízsugár (az előző fejezetben részletezett 2%-os párolgási veszteség mellett): Q t = 2,7 m 3 / s . A szivattyútelep üzemeléséhez szükséges energiát a DVCS torkolatánál építendő vízerőművel kell megtermeltetni. 12
