A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
13. szekció: Alkalmazott hidrológia - dr. Kovács Péter, KDV-KÖVIZIG: Vízjárástípusok és a vízjárás stabilitása a Duna vízgyűjtőterületén
Ezen korlátozás feloldásának egyik módja a Nováky (2001) által módosított mutató (N) használata: j j j ppNln 4 1 ×−= ∑ = (3) Ebben az esetben a vízjárás stabilitásának jellemzésére a választott diszkrimináns időszak hosszának megfelelően felosztott év időszakaira külön-külön számítjuk az adott esemény előfordulási valószínűségét, és abból számítjuk a Shannon-féle mutatót. Jelen vizsgálatban a diszkrimináns időszak 3 hónap, így az évet négy, egyenként 3 hónapos időszakra osztjuk fel. Az adott esemény Nováky-mutatója tehát: [] 44332211 lnlnlnlnppppppppN × + ×+ × +×−= (4) ahol az esemény diszkrimináns időszakban, , és az azon kívül, de a diszkrimináns időszakkal azonos tartamú időszakokban való előfordulás valószínűsége. Nyilvánvaló, hogy fennáll a 1 p 2 p 3 p 4 p 1 4321 =+++pppp (5) egyenlőség. A fentiek alapján természetesen nemcsak az éves vízjárásnak, mint egésznek, hanem az egyes hidrológiai eseményeknek, vagy kiválasztott eseménycsoportoknak (pl.: a három magasvizi esemény együttesének) a stabilitása is meghatározható. Így a magyasvizi események összevont stabilitási mutatója () ( )(321MAXNMAXNMAXNN MAX ++= ) ) , (6) a kisvizi események összevont stabilitási mutatója ()()(3min2min1min min NNNN++= , (7) míg a hat esemény együttes stabilitási mutatója (az adott folyószakasz vízjárásának stabilitása) a fenti kettő összege, tehát min NNN MAXR += . (8) Az ilyen módon meghatározott stabilitás értékek mind az egyes eseményeknél, mind pedig az összevont mutatók esetében különböző határértékek felhasználásával osztályozhatók. Az egyes stabilitási kategóriák határainak megválasztása egyéni elbírálás alá esik. Vizsgálatomban a Nováky B.–Szalay M. (2001) által megállapított kategóriahatárokat alkalmaztam, melyek az 1. táblázatban láthatók. 6
