A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
13. szekció: Alkalmazott hidrológia - dr. Kovács Péter, KDV-KÖVIZIG: Vízjárástípusok és a vízjárás stabilitása a Duna vízgyűjtőterületén
diszkrimináns időszakú vízgyűjtők egymás mellé kerüljenek. Így érhető el, hogy a közvetlen szomszéd vízgyűjtők vízjárási eseményeinek diszkrimináns időszakai a legkevésbé térjenek el egymástól. A tipizálás során a már fentebb hivatkozott tanulmány alapján a hat hidrológiai eseménynek a következő erősorrendjét használtam fel: MAX1→min1→MAX2→min2→MAX3→min3 Ez az erősorrend azt jelenti, hogy a vízgyűjtők sorba rendezésénél elsőként azt a feltételt elégítjük ki, hogy a MAX1 eseményhez tartozó azonos diszkrimináns időszakú vízfolyások egymás után következzenek. Ezen a csoporton belül (tehát ahol MAX1 esemény ugyanabban az időszakban van) a sorrendet a min1 eseményhez tartozó diszkrimináns időszakok azonossága határozza meg. A sorrendbe állítás további rendező elve sorrendben a MAX2, a min2, a MAX2 és végül a min3 események diszkrimináns időszakainak azonossága. A sorba rendezésnél további fontos szempont, hogy a diszkrimináns időszakok a naptári hónapok szerint kövessék egymást. Ez a rendezési eljárás biztosítja, hogy – figyelemmel az események rendezési elvét meghatározó erősorrendre – adott vízgyűjtő az őt sorrendben megelőzőtől és sorrendben követőtől diszkrimináns időszakait tekintve a legkevésbé tér el, tehát így lehetnek ők a diszkrimináns időszakot tekintve egymásnak legközelebbi szomszédai. A vízjárás stabilitásának meghatározása A vízjárás stabilitásának vizsgálatakor – csakúgy, mint a tipizálásnál – a hat hidrológiai esemény előfordulási valószínűségének mutatószáma került felhasználásra. A megelőző kutatások kidolgozásra került egy hatékonyan használható módszer, a Novákyféle stabilitási index. Ez tulajdonképpen a Shannon-féle entrópia mutató továbbfejlesztett változata, amelyben sikerült kiküszöbölni elődje alkalmazhatósági korlátait (Nováky B.– Szalay M. 2001). Ezáltal lehetővé vált a vízjárás stabilitásának nagyobb kiterjedésű területeket (pl.: a Duna vízgyűjtőjét) átfogó vizsgálata is. A Shannon-féle mutató felhasználásával végzett korábbi vizsgálatokban a már ismert hat hidrológiai esemény (, j=1,2,…,6) egyenkénti stabilitását jellemző j E ( ) j EH mutatószám () ∑ = = 6 1j j EHH (1) összegével jellemezték. Adott esemény stabilitását a j E ( ) ( ) ( ) jjjjj ppppEH−−+×=1ln1ln (2) alakú mutató méri, ahol az adott esemény előfordulásának valószínűsége valamely, az éven belül megválasztott diszkrimináns időszakban, j p j p − 1 pedig ugyanezen eseménynek a komplementer időszakban való előfordulási valószínűsége. A fenti egyenlet szimmetrikus, tehát ( ) ( ) jj pHpH − = 1 . Ezért a Shannon-féle mutató felhasználásával alkotott H stabilitási index csak akkor alkalmazható, ha , tehát az előfordulási valószínűség a választott diszkrimináns időszakban 50% feletti. 5,0> j p 5
