A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Kaszab Ferenc, SZIE: Kisvízfolyások vízgyűjtőterületeinek lefolyási viszonyai – Extrém árvízi esettanulmányok és a revitalizáció

4.2.4. A lefolyási események jellemzése Az ismertetett meteorológiai események hatására nagy mennyiségű, 100 millimétert meghaladó csapadék zúdult a Mádi-patak vízgyűjtőjére (5. ábra). Sajnos – ellentétben a Kövicses-patakkal – a vízgyűjtőn nincsen hivatalos, tehát az Országos Meteorológiai Szolgálat vagy az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ÉKÖVIZIG) hálózatában üzemelő csapadékmérő állomás. A legközelebbi, a feltételeknek megfelelő – és a térképen is ábrázolt – állomás Szerencsen működik, ott 28 mm-t regisztráltak május 4-én. Valamivel magasabb, 40-50 mm-es értékek jellemezték a hegységtől délkeletrekeletre elterülő Tisza-szakaszt (Kenézlő: 42,2 mm; Tiszalök: 49,2 mm; Záhony: 51,5 mm). Mád-Kishegyen, a Máj-patak részvízgyűjtőjén ugyanakkor van egy mezőgazdasági célú automata csapadékmérő, amely a felhőszakadás délutánján 105 mm csapadékot gyűjtött össze. E nem hivatalos adat alátámasztja az ÉKÖVIZIG szakembereinek utólagos becslését, amelyet a helyi beszámolók és az okozott károk alapján állapítottak meg (ÉKövizig, 2005). Ez alapján a kisvízgyűjtőre két óra leforgása alatt 100-130 mm csapadék hullhatott. Az 5. ábrán a kishegyi mezőgazdasági célú mérőeszköz helye és mért adata is szerepel, azonban ebben az esetben nem célszerű izovonalas módszerrel területi csapadékátlagot számítani, hiszen túl kevés információ áll rendelkezésre ehhez. Ezért inkább az említett becslésre hagyatkoztam, annak alsó határát vettem figyelembe: a területi átlag mintegy 100 milliméter lehetett a csapadékhullás 1,5-2 órája alatt, feltételezve, hogy a vízgyűjtő alsóbb sávjában nagy valószínűséggel kevéssel e határ alatt maradt. 5. ábra. a Mádi-patak vízgyűjtőjén 2005.05.04-én hullott csapadékmennyiség területi eloszlása (mm) (MAHAB és OMSZ adatai alapján) Ez a csapadékmennyiség jelentősen meghaladja a mátrai árhullámot megelőző területi átlagértékeket, és a hidrológiai feltételek is alapvetően eltértek a másik esettől. A vízgyűjtő felső harmadát borító erdő – a két és fél héttel későbbi időpont, az alacsonyabb tengerszint feletti magasság és a déli kitettség következtében – már jóval erősebb intercepciós, azaz vízvisszatartó hatással rendelkezett. Ezzel ellentétes, a lefolyást gyorsító hatással járt, hogy a Mátrához hasonlóan az április igen csapadékos volt, a sokévi átlag kétszerese, 80-100 mm hullott. A Mátrához viszonyítva lankásabb lejtésviszonyokat ellensúlyozza, hogy a vízgyűjtő nagyobb felén már nem az eredeti erdő, hanem zömmel szőlőtelepítés található. 14