A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Kaszab Ferenc, SZIE: Kisvízfolyások vízgyűjtőterületeinek lefolyási viszonyai – Extrém árvízi esettanulmányok és a revitalizáció
2. ábra. a Kövicses- és a Csörgő-patak vízgyűjtője Legmagasabb hegységünk éghajlata jellegzetes példája a vertikális övezetességnek. A Zagyva síkjából hirtelen kiemelkedő nyugati gerinc és a Mátrabérc legmagasabb pontjain az évi középhőmérséklet 5,5-6°C körül van, az éves csapadékmennyiség 800 mm-ig emelkedik, míg a Zagyva tektonikus eredetű völgyében ezek az értékek 9-10°C ill. 550-650 mm körül alakulnak. A hegység belsejében levő völgytalpakra, így a mátrakeresztesi katlanra is jellemző a téli hőmérsékleti inverzió. A döntő részben barna erdőtalajokkal fedett vízgyűjtő 80%-án erdőket (főleg bükk, lejjebb kocsánytalan tölgy) találunk, csupán a Mátraszentimrét körülölelő valamint a Mátrakeresztes felett húzódó rétek alkotnak kivételt. (Marosi-Somogyi, 1990) 4.1.2. A vízgyűjtő hidrológiai sajátosságai A 15,3 km hosszúságú Kövicses-patak teljes vízgyűjtő területe 49,1 km 2 , tekintettel azonban arra, hogy a súlyos károk elsősorban a medernek a hegység belsejében húzódó szakaszán következtek be, ezért a Hasznosi-víztározó alatti szelvényére vonatkozik a vizsgálat. Területe így 35,8 négyzetkilométerre csökken, a meder hossza 11,2 km. A vízfolyás három ágból (Hutahelyi-patak, Nárád-patak, Gedeon-patak) ered a három felső-mátrai falu határában, majd egyesülve Csörgő-patak (L =6,8 km; A = 15,6 km 2 ) néven folytatja útját kisebb erektől gazdagodva az Ágasvár alatt egészen Mátrakeresztesig. Itt érkezik meg balról a Nagy-völgyipatak, és innentől kezdve viseli a Kövicses-patak nevet vízfolyásunk. A Mátrakeresztestől Hasznosig tartó – tektonikusan előrejelzett – szakaszon nem táplálja további jelentős patak a Kövicses-patak vizét, majd eséséből jelentősen vesztve érkezik a Hasznosi-víztározóba, majd onnan néhány kilométer megtétele után Pásztó alatt a Zagyvába. (Vituki, 1952) Nováky (1983) éppen a Zagyva-vízgyűjtőre végzett vízfolyássűrűségi kutatásokat, számításai szerint a sík területen átlagosan 0,2 km, a hazai dombvidékeken 0,6-1,0 kilométeres érték körül ingadozó egy km 2-re jutó vízfolyáshossz a Mátrában az 1,8 km/km 2 értéket is meghaladhatja. Fokozottan érvényes ez a vizsgált kisvízgyűjtőre, hiszen északnyugati kitettsége folytán ez a hegyvidék legcsapadékosabb része. Az erős domborzati tagoltság és a magas reliefenergia következtében nagyon kedvezőek a terület lefolyásviszonyai. A Hasznosi-tározó alvize (260 m tszfmag.) és a Narád-patak medrének kezdete (750 m) között 490 méteres szintkülönbség adódik, ez 44 ezrelékes esésnek (azaz kilométerenként 44 métert 8
