A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Kaszab Ferenc, SZIE: Kisvízfolyások vízgyűjtőterületeinek lefolyási viszonyai – Extrém árvízi esettanulmányok és a revitalizáció

2.2. Az extrém lefolyási események vizsgálata, az ismert mértékadó vízhozam-számítási módszerek összehasonlítása A vízgyűjtőre hulló csapadékvíz elvezetése szempontjából az extrém lefolyási események, a felhőszakadásokból származó árvizek (flash floodok vagy másnéven villámárvizek) a legfontosabbak, mivel ekkor a szokásos alapvízhozam illetve az átlagos vízhozamértékek akár 150-200-szorosát is le kell vezetnie a patakmedernek. Ez azonban csak megfelelően kialakított és karbantartott mederben lehetséges. A szelvények méretezésénél döntő az ún. mértékadó árvízhozam ismerete, amit rendszeres vízhozammérés híján csak egyéb a vízgyűjtőt jellemző paraméterekből lehet empirikus képletekkel megbecsülni. Mivel kicsi az esélye annak, hogy egy expedíciós mérés alkalmával épp sikerül egy „flash flood” hozamát megmérni, különös fontossága van a mértékadó árvízhozamnak. A meder revitalizációjához elengedhetetlenül szükséges érték leggyakrabban az 1%-os valószínűségű – azaz statisztikai értelemben átlagosan 100 évente egyszer előforduló – vízhozam (illetve csapadékintenzitás) ismerete. A régebben alkalmazott képletekről az utóbbi évek árvizei bebizonyították, hogy nem igazán alkalmasak a kisvízgyűjtőkön lezajló szélsőséges lefolyás jellemzésére. Valószínű, hogy komoly szerep jut az éghajlatváltozásnak is a súlyos árhullámok egyre gyakoribb megjelenésében, mindenesetre egy-egy új patakmeder kialakításakor figyelembe kell venni a változó klímát, a szaporodó szélsőségeket is; ennek segédeszköze lehetne egy egységesen használandó mértékadó vízhozamszámítási módszer bevezetése. 2.3. A patakmeder, mint ökológiai folyosó: a kisvízfolyás-revitalizáció és a települési vízrendezés ellentmondásai A hidrológiai és ökológiai szempontok közötti ellentmondás feloldható lenne megfelelően átgondolt tervezéssel, az egyes szakterületek igényeinek összehangolásával. Az EU VKI feladatai között szereplő revitalizáció eredeti értelmében – mint neve is tükrözi – valóban a meder élővilág „újraélesztését”, a növényzet és az állatvilág (különös tekintettel a halfaunára) természetközeli állapotának elérését jelenti. Ez azonban soha nem járhat együtt a patakmeder vízelvezető képességének csorbulásával, mert a levonuló árhullámok a lakott területet fogják ekkor veszélyeztetni. Az árvízvédelmet és az ideális élőhelyjelleg kialakítását ezért mindig hasonló fontosságúnak kell tekinteni és párhuzamosan kellene végrehajtani. A medermorfológia, azaz a medert borító anyag ill. a mederkeresztmetszet különösen fontos a patakban élő halak számára, mivel az árhullámok és a vízi élőlényekre szintén kedvezőtlenül ható kisvíz idején megfelelő menedéket kell találniuk (Keresztessy – Bardóczyné, 2007). Az erre alkalmas medret (pl. terméskő vagy rőzsekötegek) is ki lehet úgy alakítani, hogy a kritikus, extrém vízállások mellett le tudja vezetni a vizet. Az egyik mintaterületen (Börzsöny, Nacsagromi-patak) már elkészült egy revitalizációs terv, amelynek végrehajtásához szükséges engedélyek is megvannak. Szeretném felülvizsgálni e tervet is a hidrológiai eredmények tükrében: vajon alkalmas lesz-e a visszaalakított meder arra, hogy egy várható hirtelen árhullám gond nélkül levonuljon rajta? 3. A rendkívüli lefolyási helyzetek vizsgálatának módszerei 3.1. Árvízszámítási eljárások A vizsgálat tárgyát képező események hegy-, illetve dombvidéki területekre jellemzőek, az alábbiakban az ilyen vízgyűjtőkre alkalmazható számítási eljárásokat ismertetem. Hazánkban elsősorban a nagyobb folyóink (Duna, Tisza mellett a Rába, a Körösök, a Maros) áradásai okoztak és okoznak manapság is nagyobb károkat. Az utóbbi évek környező országokbeli 3