A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése
területen 1 950 millió m 3-re, a déli területen 2 050 millió m 3-re adódott. A terület vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése egyrészt feltételezi a hiányzó vízmennyiség visszapótlását, másrészt a globális klímaváltozás következtében előálló vízhiány folyamatos pótlását. III. Homokhátság ÉSZAKi felének vízpótlása A Homokhátság északi fele, a Gödöllői dombságon keresztül szervesen csatlakozik az Északiközéphegységhez. Ennek folytán adódik a gondolat, hogy vizsgáljuk meg az Északiközéphegységet, mint lehetséges vízgyűjtőt, – ami geodéziailag uralja a hátsági területet –, hogy miként lehetne onnan vízátvezetést megvalósítani az alacsonyabban fekvő Homokhátságra. A hátság szempontjából értékes vízszint 140 mBf. szint körül alakul. Az ilyen szinten érkező víz a terület legnagyobb részére gravitációsan eljuttatható. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Északi-középhegységnek csak a 140 mBf.-i szintnél magasabban fekvő területe jöhet vízgyűjtőként számításba, tehát az onnan levezető vízfolyásokat csak e szint fölött vizsgáljuk, figyelembe véve természetesen a gravitációs átvezetéshez szükséges magasságveszteséget is. Albertirsától kiindulva – ami a Homokhátság északi szélének tekinthető – a 140 m-es rétegvonal kiegyenlítő vonala egyenesen északra tart – keresztezve a Gödöllői-dombságról illetve a Cserhátról lefutó vízfolyásokat – egészen Pásztóig, és Pásztó alatt keresztezi az első jelentősebb vízfolyást, a Zagyvát. Itt a rétegvonal visszafordul, és Dél irányba visszafut, majd Hatvan belterülete fölött K-re, Gyöngyös felé fordul. Gyöngyöstől már a 150 m-es rétegvonalat követjük, de a meredek lejtés miatt vízszintes értelemben alig van különbség a két magasság között. Gyöngyös belterületét a 150 m-es rétegvonal déli oldalán érinti, és tovább fut a Mátra talpvonalán Mezőkövesd felé. Közben a Tarna völgyében É-ra egészen Sirokig felfutva, keresztezi a Tarnát, majd a vízfolyás bal partján visszajön a K-re tartó fővonalhoz, és már a Bükk talpvonalán tovább futva Mezőkövesd belterületét É-ról kerüli el. Ezt követően a Bükköt K-ről fokozatosan bekerítve Nyékládházánál É-ra fordul Miskolc irányába, majd a várost keresztezve kitalál a Sajó völgyére. Onnan a folyóval párhuzamosan halad Sajószentpétert, Kazincbarcikát és Sajónémetit érintve egészen az országhatárig, Sajópüspökiig, ahol a 150 mes rétegvonal keresztezi a Sajót. Ez az első jelentősebb folyó, aminek meghízható vízkészlete van. Az eddig keresztezett folyók, vízfolyások vízgyűjtője az országhatáron belül marad, de a Sajó vízgyűjtője már kiterjed az Alacsony-Tátra déli lejtőjére is. A Sajó vízhozam adatait Sajópüspökinél, a MAHAB rendszer adatbázisa alapján vizsgáltam. A Sajó vízkészlete: A MAHAB adatbázisban napi vízhozam értékeket találunk a Sajó sajópüspöki szelvényére vonatkozóan. Az adatsor 1990. 01. 01-tól 1994. 12. 31-ig folyamatos, 1995-1997-ig viszont nincs adat. Ezt követően 1998. 01. 01-től 1999. 12. 31-ig újra folyamatosan van adat, viszont 2000-ben és 2001-ben egyáltalán nincs adat, 2002-ben nagyon hiányos, 2003-tól viszont egybefüggőnek mondható adatsor áll rendelkezésünkre napjainkig. Vízkészlet vizsgálat szempontjából ezt az időszakot tekintetjük mértékadónak. A szelvényben rendelkezésre álló vízkészlet nagyságrendjének érzékeltetéséhez az alábbi táblázatban bemutatjuk a 2003 – 2007. éves időszakra vonatkozó havi átlagos vízhozamokat. (m 3 /s) 4
