A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése

A javaslat szerint vízpótlás szempontjából külön kell kezelni a hátság északi, felső felét a déli részét alkotó, Illancs dombságtól. Az előbbi súlypontja Albertirsa, Lajosmizse környékére (130 – 140 mBf.), az utóbbi súlypontja Kéleshalom, Borota, Rém környékére (140 – 150 mBf.) tehető. A két terület között, kb. Akasztó – Kiskunfélegyháza vonalában egy néhány 10 m-rel mélyebben fekvő „völgynyereg” található, ahol a maximális terepszint 110 mBf. szint körül van, és ami domborzatilag elválasztja egymástól a két magaslatot. (1. ábra) 1. ábra. Duna-Tisza közi Homokhátság domborzata 10 m-es rétegvonalakkal Jelen javaslat minkét terület vízpótlását külön energia bevitel nélkül kívánja megoldani, mely megoldás kielégíti a fenntarthatóság követelményét. A vízhiány pótlását folyamatos vízvezetéssel és a területen történő beszivárogtatással tervezi megoldani, amely a területen található fő- és mellékcsatorna rendszerrel, illetve annak szükség szerinti kiegészítésével, célszerűen megvalósítható. A folyamatos vízpótlás nyomán a talajvízszint süllyedés visszafordulna, és belátható idő belül az 1960. körüli állapot állna elő. A korábbi tavakban, semlyékekben megjelennének újra a felszíni vizek, a szárazulás folytán degradálódott területek vízháztartási helyzete helyreállna. A vízhiány kiegyenlítését követően vízpótlás csak közvetlen öntözési, vagy egyéb vízhasznosítási cél kielégítése érdekében történne. Az így kialakuló vízháztartási környezetben a 60’-as évekig jellemző mezőgazdasági termelés biztonságosan folytatható lenne, szemben a mai, folyamatosan romló állapottal, amikor már a gyümölcsfák is jószerével csak öntözéssel tarthatók meg. II. Vízszükséglet meghatározása 2