A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - dr. Mátrai Ildikó, Rózsáné Szűcs Beatrix, EJF: A garai Sóstó növényzetének természetvédelmi értékelése és a helyreállítás lehetőségei

3. ábra. A garai Sóstó csatornahálózata és kísérleti területei az 1930-as években (Herke, 1934 alapján) A tómeder feltöretlen részein még a lecsapolás évében megjelent néhány jellegzetes sótűrő egyéves növény (Herke, 1934 alapján, de a mai elnevezéseket alkalmazva): sóballa (Suaeda maritima), vörös libatop (Chenopodium rubrum), bajuszpázsit (Crypsis aculeata), sziki mézpázsit (Puccinellia limosa). A következő években a sziki mézpázsit terjedni kezdett, 1930ban olyan jól fejlődött, hogy kaszálni is tudták. 1931-ben jelent meg először a területen a sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicum). Mindezekből látható, hogy a lecsapolt, de feltöretlen területek spontán benövényesedése a sziki szukcesszió hosszú útjára lépett. Sajnálatos módon növényzetének további botanikai vizsgálatairól nem találtunk feljegyzéseket. Napjainkban a garai Sóstó területe védett. Az Igali gravitációs főcsatornának belvízelvezető funkciója van, a felső (garai) szakaszában az év nagy részében nincs víz, míg az alsó szakasz a kedvező lefolyási viszonyoknak köszönhetően az egész év folyamán vízzel ellátott (ADUKÖVIZIG, 2007). Vizsgálati módszerek Kutatási programunk alapján a garai Sóstó növényzetének első felmérését 2008. júliusában végeztük, majd az ezt követő években május, június, július hónapokban folytatunk vizsgálatokat. Terepi megfigyeléseink és műholdfelvételek (www. google. earth.com) segítségével elkészítettük a terület vegetációtérképét (4. ábra), az azonosított különböző növényzetű foltokban a társulások azonosításához és a növényzet ökológiai jellemzéséhez fajlistákat készítettünk. A fajok azonosításához és elnevezéséhez Simon (2000) határozóját használtuk. A társulásokat a karakterfajok és a nagyobb egyedszámban jelenlévő kísérőfajok valamint a fiziognómia figyelembevételével határoztuk meg, elnevezésüknél Borhidi (2003) munkáját vettük alapul. A fajlisták értékelését biotikus mutatók és statisztikai módszerek segítségével végeztük. A biotikus mutatók közül a növények életforma rendszerét (Simon, 1992 alapján), a szociális magatartástípusok rendszerét (Borhidi, 1993) és a természetvédelmi értékkategóriákat (Simon, 1992) használtuk fel. A természetvédelmi értékkategóriák alapján degradációfokot számoltunk az egyes társulásokra. A társulásokat a vízigény, nitrogénigény, talajreakció és sótűrés szerinti átlagos ökológiai indikátorértékekkel (Borhidi, 1993) jellemeztük. A makrofita fajlisták statisztikai vizsgálatához a SYN-TAX 2000 programcsomagot használva hierarchikus klasszifikációt és ordinációt alkalmaztunk, melyekhez szakirodalmi ajánlások alapján választottunk algoritmust és távolságfüggvényt. 4