A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Andó Mihály, dr. Fekete Endre, Vidács Lívia, Busa-Fekete Bertalan, ATIKÖVIZIG: Maros hordalékkúp állapotának és potenciális szennyezőforrásainak értékelése

Zrt. központi gépjavító üzeme) található a területen.A 10 olajipari objektum közül 6 az ún. gyűjtőállomás,amelyeknél a potenciális veszélyt a tárolt nyersolaj jelenti,a többi létesítményben különböző jellegű szerves és szervetlen segédanyagokat,adalékanyagokat használnak.Az olajipari létesítmények rendelkeznek havária-tervvel,amelyben jelentős rész az üzemi vízminőségi kárelhárítási terv.Ezekben az üzemekben a tervek előírásainak következe-tes betartása mellett a környezetszennyezés veszélye minimálisra csökken. A földtani közegre és a felszín alatti vízre az objektumok térségében a TPH és BTEX vegyületek,továbbá a halogénezett szénhidrogének jelentenek potenciális veszélyt. A vizsgált térségben a 4 város és 18 község területén mindegyikben működik kommunális hulladéklerekó.A keletkező kommunális hulladék mennyisége a térségben évente 33250 tonna (2006.évi adat).A hulladékok kezelésével kapcsolatos felmérés szerint azok 88%-át hulladéklerakókban lerakás útján kezelik, 10%-át hasznosítják, 2%-át egyéb módon kezelik (energiatermelés nélkül elégetik, komposztálják). A települések hulladéklerakói közül egyetlenegy sem felel meg a környezetvédelmi követelményeknek,kivétel nélkül minden hulladéklerakónál hiányzik a szigetelés.Ebből kö –

vetkezik,hogy ezek az objektumok kisebb-nagyobb mértékben,de veszélyeztetik a földtani közeget és a felszín alatti vizeket.A hatósági határozatok szerint a hulladéklerakók működése 2009. év végéig engedélyezett. Az önkormányzatok tervei szerint 2010-től 5 település saját,korszerű hulladéklerakó helyet épít,annak teljes infrastrukrúrájával együtt,a többi település 4 már működő (vagy a közeljövőben induló) kistérségi hulladéklerakóba kívánja szállítani a lakossági hulladékot. A tervezési alegység térségi vízgazdálkodási viszonyait víztestekre lebontva a csatolt táblázat vízjárásra vonatkozó mezői jellemzik. A terület vonatkozásában a vízhiányok és a vízbő időszakok egyaránt jelentősnek tekintendők. A vízhiány a koranyári időszakokban a legsúlyosabb. Az átlagos aszályos visszatérési ideje 2-4 év. A terület másik sajátossága a vízbő – belvízi időszakok megjelenése, amelyek során jelentős területek kerültek elöntés alá. A térség morfológiai adottságaihoz kapcsolódóan a terület rendkívül érzékeny a belvízi elöntések kialakulására. 13