A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - dr. Mátrai Ildikó, Rózsáné Szűcs Beatrix, EJF: A garai Sóstó növényzetének természetvédelmi értékelése és a helyreállítás lehetőségei

A GARAI SÓSTÓ NÖVÉNYZETÉNEK TERMÉSZETVÉDELMI ÉRTÉKELÉSE ÉS A HELYREÁLLÍTÁS LEHETŐSÉGEI MÁTRAI ILDIKÓ – RÓZSÁNÉ SZŰCS BEATRIX Eötvös József Főiskola Víziközmű és Környezetmérnöki Intézet Bevezetés Érzékenységük és veszélyeztetettségük miatt „ex lege”, azaz külön védetté nyilvánítási eljárás nélküli védett természeti értékeink közé tartoznak a szikes tavak, melyek életét alapvetően a szezonálisan ingadozó vízborítás határozza meg. A vizes élőhelyeknek ez a típusa speciálisan sótűrő, illetve sókedvelő élővilággal rendelkezik, nemcsak számos védett és ritka növényfaj előfordulási helye, hanem a vízimadarak nemzetközi jelentőségű vonuló- és pihenőhelye is (É. Szekeres, 2002). A 20. századi síkvidéki lecsapoló belvízrendezés során hazánkban ezen élőhelyek döntő hányadát megszűntették, a mélyebb fekvésűekből halastavakat alakítottak ki. A kevés megmaradó szikes tavunk legfontosabb veszélyeztető tényezője a kiszáradás és a bemosódó műtrágyák okozta fokozódó eutrofizáció, melyek következményeként jelentkező elmocsarasodás és elgyomosodás a szikes élőhelyi jelleg megváltozását idézik elő. Napjainkra a természetvédelem egyik fontos feladatává vált ezen értékes élőhelyek megőrzése és helyreállítása, melynek egyik első lépése az időszakos vízborítás feltételeinek megteremtése. Bajától 16 km-re délkeletre, az Észak-Bácskai Homokhátság löszös, mészlepedékes csernozjom talajú mélyedésében fekszik a garai Sóstó. Az egykoron állandó vízborítású szikes tavat az 1930as években lecsapolták és részben felszántották, helyén napjainkra egy nagykiterjedésű, összefüggő szikes rét maradt. A védett terület az 1530-as Natura 2000 kóddal ellátott pannon szikes sztyeppek és mocsarak csoportjába tartozik. A Víz Keretirányelv szerinti 5-ös tótípusba (meszes-szikes, 0,5-10 km

2 kiterjedésű, időszakos) sorolt, 183 ha kiterjedésű, természetes víztest esetén tápanyag és szervesanyag szerinti, valamint hidromorfológiai kockázat lehetséges. Az Igali-főcsatorna által kettészelt védett területet kaszálóként hasznosítják, a közelmúltban lehetőségként merült fel egykori állapotának visszaállítása. A beavatkozások tervezése és kivitelezése azonban csak a jelenlegi állapot felmérése után, a növényzet feltérképezésével és a talaj vizsgálatával kapott eredmények tükrében, valamint a csatornák vízminőségi és vízforgalmi értékelése után végezhető el. A bajai Eötvös József Főiskola Műszaki és Gazdálkodási Fakultásán 2008-ban indult kutatómunka keretében a terület állapotának felmérésére és az optimális beavatkozások megtervezésére vállalkoztunk. Dolgozatunkban a növényzet felmérésével és természetvédelmi értékelésével kapcsolatos eredményeinket, valamint az ezekből a helyreállításra vonatkozóan levont következtetéseinek mutatjuk be. A szikes tavak jellemzői A tipikus megjelenésű sekély és nyílt vizű szikes tavak életét alapvetően a szezonális vízborítás határozza meg, életciklusukhoz hozzátartozik a nyári kiszáradás, de ősztől tavaszig az ismételt feltöltődés is. Alföldi szikes tavaink a talajvíz eredetű magas oldott sótartalom miatt jelentősen különböznek az édes vizektől. Elsősorban nátrium-, karbonát- és hidrokarbonátionokban gazdagok (vizük ezért erősen lúgos), de a kémiai komponensek a környezeti tényezők következtében nagyfokú egyedi és szezonális változatosságot mutathatnak. A víz színe alapján megkülönböztethetünk fehér szikes tavakat, melyekben az aljzaton szürkésfehér mésziszap halmozódik fel, kiszáradásakor a meder felületén kivirágzik a sziksó (nátrium-karbonát). A fehér vizekben rendszerint csak gyér vízi növényzet telepszik meg. A másik típust a fekete szikes tavak jelentik, melyek a fehér vizű tavak feltöltődésével jönnek létre, amikor a biológiai produkció következtében szerves üledék jelenik meg a szikes aljzaton. Ezen tavak fenékig átlátszó vizének sárgásbarna színét a lúgos kémhatás miatt feloldódó szerves anyagok okozzák. Ezek a tavak rendszerint gazdag vízi- és mocsári növényzettel jellemezhetőek (É. Szekeres, 2002).