A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

12. szekció: Szikes vizeink, mint az Európai Unió különleges értékei - Fuchs Nóra, Szent László ÁMK, Kalocsa Béla, Tallér Mihály, ADUKÖVIZIG: A Garai Sóstó vízháztartásának vizsgálata és optimalizálása

8. ábra. Tervezett elzárások az Igali főcsatornán, és a 25-ös mellékcsatornán A Garai kistérségben a tervezett fejlesztéseket aszerint kell megvalósítani, hogy a természet-, és a környezetvédelem érdekei összhangba kerüljenek a kistérség gazdasági és társadalmi érdekeivel. A terület nagy részének tulajdonosa a területet kaszálóként és legelőként kívánja hasznosítani, ami jól összeegyeztethető azzal az elképzeléssel, hogy a területet időszakosan borítsa víz. Összefoglalás A vízgyűjtőterület vízháztartását elemezve kiderült, hogy jelentős csapadékhiányos időszak, aszály alakult ki, de ez a területen nem egyedülálló, az évszázad folyamán többször előfordult már. Ezt a gondot fokozza, hogy az emberi beavatkozások az aszállyal közel azonos nagyságban negatív helyzetet teremtenek. Fokozódott a területen a felszínalatti vízkitermelés, amelyet ipari és mezőgazdasági célokra használnak, nőtt a tavak, tározók párolgási-, és szivárgási vesztesége. Az így kapott végeredmények alapján a Garai Sóstóban a rendelkezésre álló vízmennyiség hosszútávon is csak látszólag elegendő, de ennek igen jelentős része csak a téli-tavaszi időszakban folyik le, így a nyári-őszi kiszáradást nem akadályozza meg, vagyis esetenként pangó vízzel, illetve kiszáradással is számolni kell, amely esetleg több évig is tarthat. Aszályos időszakban a szükséges vízigény nem áll rendelkezésre. A csapadékosabb időszakokban viszont a téli-tavaszi feltöltődés után általában biztosított az üzemi tározótérfogat feltöltődése, sőt a helyi vízigényen kívül, vízfölösleg is rendelkezésre áll, amely túlfolyással eltávozik. 17